Pontosan
20 év telt el a történtek óta, mélyen az elménkbe ivódott
minden egyes pillanat.
-Anyu!-bökdösött
meg Minhyuk.
-Majd
holnap folytatjuk!-mosolygott a fiamra Ayumi.
-Ja...
Igen.-mosolyogtam rájuk, mikor kitértem a gondolatok világából.
Furcsa így ennyi év után visszagondolni, azokra az időkre. Azóta
Ayuminak és Tao-nak három gyermeke született, két kislány és
egy kisfiú. A két kicsi lányt Sarah-nak és Ayuminak hívják, a
fiút pedig ZiTaonak. Igen a legnagyobb apuci nevét a legkisebb
pedig anyuci nevét kapta. Nekem én Jonginnak csak egy gyermekünk
van, Minhyuk. De ő is már 16 éves. Az első a kicsik közül aki
átalakult és örökölte a gént. Mivel a házunk bővült minden
család itt lakik. A friss házasok pedig Ayumiék házát vették
birtokukba hogy kettesben élvezhessék egymás társaságát.
Reitának és Luhannak is született gyermeke, Kangjun és Mina.
Mina, Minhyuk bevésődése.
-Anya?
- hallottam a fiam hangját.
-Mondjad
kincsem. - néztem rá.
-Ez
mind, tényleg igaz? - kérdezte.
-Minhyuk
szívem, mikor hazudtam Én neked? - néztem rá.
-Apa
is így mesélte, Soyun nem hazudik! - állt ki mellettem Reita
lánya. Eszem azt a tíz éves csöppséget.
-Ki
készít ez a női uralom. - morogta a fiam.
-Rossz
farkas fiú. - dorgálta meg Mina Minhyukot. Mindenki nevetni
kezdett.
-Gyertek
enni. - mondta Reita.
-Menjetek
gyerekek!-szólt rájuk Ayumi és beterelte a kis falkát a házba.
-Miért
nem jössz enni?-karolta át a derekamat Jongin -Fáradtnak tűnsz.
-Jól
vagyok.-mosolyogtam a férjemre.
-Akkor
gyere enni!-adott egy csókot az ajkaimra s bement a házba.
-Büszke
vagyok rátok, hogy ilyen család letettek. Nem vagyok én olyan
rossz mint idefent mondják. - hallottam Lucifer hangját.
-Húsz
év telt el és te most jelensz meg?-mosolyodtam el és reflexszerűen
a konyhaablakra pillantottam. Ayu állt ott és intett egyet
Lucifernek.
-Tudod,
ott lent máshogy vannak az időzónák.-döntötte oldalra a fejét
és visszaintegetett a társamnak.
-Igen
tudom.-bólintottam egy aprót.
-Balt
és Jaejoong a megérdemelt helyükre kerültek, és onnan nem térnek
vissza.
-Remélem
is...-sóhajtottam.
-Sok
szerencsét az élethez.-kacsintott rám Lucifer, majd lassan köddé
vált. Mosolyogva mentem be a házba, s a konyha asztal körül
sorakozott mindenki. Ayu fél mosollyal üdvözölt a házban, hisz
látta ő is ki látogatott meg minket. A hangzavar ugyan olyan volt
mint máskor, már nem is tudnám elviselni a csendet. Enni kezdtem,
s gondolataimban elmerülve ábrándoztam a régi időkről.
(The End)
