~Soyun. Utolsó fejezet~

Pontosan 20 év telt el a történtek óta, mélyen az elménkbe ivódott minden egyes pillanat.

-Anyu!-bökdösött meg Minhyuk.

-Majd holnap folytatjuk!-mosolygott a fiamra Ayumi.

-Ja... Igen.-mosolyogtam rájuk, mikor kitértem a gondolatok világából. Furcsa így ennyi év után visszagondolni, azokra az időkre. Azóta Ayuminak és Tao-nak három gyermeke született, két kislány és egy kisfiú. A két kicsi lányt Sarah-nak és Ayuminak hívják, a fiút pedig ZiTaonak. Igen a legnagyobb apuci nevét a legkisebb pedig anyuci nevét kapta. Nekem én Jonginnak csak egy gyermekünk van, Minhyuk. De ő is már 16 éves. Az első a kicsik közül aki átalakult és örökölte a gént. Mivel a házunk bővült minden család itt lakik. A friss házasok pedig Ayumiék házát vették birtokukba hogy kettesben élvezhessék egymás társaságát. Reitának és Luhannak is született gyermeke, Kangjun és Mina. Mina, Minhyuk bevésődése.

-Anya? - hallottam a fiam hangját.

-Mondjad kincsem. - néztem rá.

-Ez mind, tényleg igaz? - kérdezte.

-Minhyuk szívem, mikor hazudtam Én neked? - néztem rá.

-Apa is így mesélte, Soyun nem hazudik! - állt ki mellettem Reita lánya. Eszem azt a tíz éves csöppséget.

-Ki készít ez a női uralom. - morogta a fiam.

-Rossz farkas fiú. - dorgálta meg Mina Minhyukot. Mindenki nevetni kezdett.

-Gyertek enni. - mondta Reita.

-Menjetek gyerekek!-szólt rájuk Ayumi és beterelte a kis falkát a házba.

-Miért nem jössz enni?-karolta át a derekamat Jongin -Fáradtnak tűnsz.

-Jól vagyok.-mosolyogtam a férjemre.

-Akkor gyere enni!-adott egy csókot az ajkaimra s bement a házba.

-Büszke vagyok rátok, hogy ilyen család letettek. Nem vagyok én olyan rossz mint idefent mondják. - hallottam Lucifer hangját.

-Húsz év telt el és te most jelensz meg?-mosolyodtam el és reflexszerűen a konyhaablakra pillantottam. Ayu állt ott és intett egyet Lucifernek.

-Tudod, ott lent máshogy vannak az időzónák.-döntötte oldalra a fejét és visszaintegetett a társamnak.

-Igen tudom.-bólintottam egy aprót.

-Balt és Jaejoong a megérdemelt helyükre kerültek, és onnan nem térnek vissza.

-Remélem is...-sóhajtottam.

-Sok szerencsét az élethez.-kacsintott rám Lucifer, majd lassan köddé vált. Mosolyogva mentem be a házba, s a konyha asztal körül sorakozott mindenki. Ayu fél mosollyal üdvözölt a házban, hisz látta ő is ki látogatott meg minket. A hangzavar ugyan olyan volt mint máskor, már nem is tudnám elviselni a csendet. Enni kezdtem, s gondolataimban elmerülve ábrándoztam a régi időkről.

(The End)