~Ayumi 19.Fejezet~

Ahogy végeztünk Baltal, megnnyugodtam. S tudom, most már ha el is jön értem a halál, nyugodt szívvel hagyok itt mindenkit. Yun megpróbált farkasháton vinni. Én bármennyire is kapazkodtam, néha majdnem lebucskáztam. A fájdalom még mindig tombolt bennem, a nyílás körül a bőröm, mintha lángolna. Mikor megérkeztünk a házhoz, Tao rohant ki, s karjaiba vett. -Auh.-nyüszögtem s kezdtem elveszteni az eszmélletemet. Zitao bevitt egy szobába s lefektetett az ágyra. Aprókat lélegezve éreztem hogy nem bírom sokáig. Nagy erőfeszítésembe tellett, de ellkaptam a pólóját s közelhúztam egy utolsó csókért. Szemeiből könnyek peregtek, s csurogtak végig az arcomon.-Szeretlek.-suttogtam és elvesztettem az eszméletemmet. Tudom furcsa gondolatok, de furcsa a halál. Sötétségbe burkolózva, s a fájdalom kiáltását hallgatva nyugodtam meg. -Ayumi!-hallottam valaki kiabálását a túlról. d melegség borult szét az arcomon. A vágás egyre kevésbé volt érezhető, de a mellkasom minden pillanattal nehezebbé vált. Semmi kétség meghaltam! De hol van omma? Na és Hongbin? Egyikük sem hagyná ki hogy üdvözöljön odalent. A Mennybe pedig biztos nem kerültem, mert sok rosszat tettem az életben. -Ayu.-hallottam egy nagyon ismerős hangot a sötétség mögül. ~Itt vagyok!-kiabáltam az elmémben de a testem nem engedelmeskedett. Egyre erősebben, s erősebbek küzdöttem a letaglózó homály ellen. Míg végül tisztulni kezdett. Lassan törtek elő az emlékek és azoknak az arcai akiket szeretek. Az ujjam megmozdítottam, s belül szinte ujjongtam hogy sikerült. -Ayu!-szólt hozzám aggódva Tao s éreztem ahogy valaki megfogja a kezem. Erősen küszködve győztem le az uralkodó sötétséget, s kinyitottam topáz színű pilláimat. Az első próbálkozás, kellőképpen homályosra sikeredett, így nagyokat pislogva vártam. -Fent van!-hallottam ahogy kiabál mindenkinek. Forró s könnytől nedves ajkait az enyémekre tapasztotta. A szívem olyan hevesen kezdett dobogni, mintha ez lett volna életünk lehelső csókja. -Jó reggelt Hófehérke.-kuncogott Soyun a bátyám karjai között. -Ha megint Hófehérkének hívsz, szétrágom a berendezést!-fenyegettem meg erőtlen hangon. Mire csak egy kis kuncogás volt a válasz. Lassú, mély lélegzetvétellekkel próbáltam magam erőltetni, s elkezdtem felülni. -Ne ülj fel!-szólt rám aggódva Jongin és visszatólt fekvőhelyzetbe. Ez most szórakozik velem? Én itt halálközeli élményben voltam, s erőltettem magam hogy fell tudjak kelni erre visszanyom? Bárgyú arcal feküdtem két napig, mire teljesen felépültem. Tao végig velem volt, s vigyázott rám. A lelkem pedig teljesen megnyugodott.

~Soyun. 18. Fejezet ~

Tombolt bennem az adrenalin. Tudtam,éreztem, hogy Jaejoong Balt mellett állt, de nem gondoltam, hogy harcolni is fog, főleg azt nem, hogy meg is vágja Ayumit.
Jaejoong csak hörgött a fogaim közt, aztán egyetlen harapással eltörtem a nyakát.
Balt persze nem erre számított, de a döbbenet hamar eltűnt az arcáról. Ayumi nehezen kapott levegőt, de még élt.
-Igaza volt Jj-nek. Erős vagy. És bátor, hogy szembe mersz szállni velem. Lassan raktam a mancsaim, hogy elé álljak, de látszott hogy van benne egy kis félsz, ezért hátrált. Ember alakot vettem fel, és pár indából magamra növesztettem egy "ruhát", hogy takarjon.
-Rossz emberrel... Bocsánat! Farkassal kezdtél ki. - néztem rá, szemeim teljesen elfeketedet, mivel Ayumi eszméletlen, a gyűrűje segít, amitől mintha bennem lenne Ő is. Balt persze erre se számított, főleg amikor megcsillant a kövem és a gyűrű rajtam.
-Az a mocsok!! Képes volt nektek adni a Teremtés gyűrűjét? - sziszegte.
-Szóval így hívják ezt a kis bizsut? - emeltem meg a kezem. -Tudod Bal. Szólíthatlak így? Kicsit hosszú a neved, de mindegy is. Nos... Azt ugye tudod, hogy egy oroszlán, hogy védi a kicsinyeit? - összezavarodott. -Megsúgom neked. Megöli azt aki akárcsak rá néz, vagy megtámadva elkergeti. De! - jobbra-balra járkáltam, a de szócskánál megálltam, s felmutattam a mutató ujjam, és rá néztem. -Egy Farkas! Úgy védi a falkáját, hogy megöli a támadót, és nem csak elkergeti. És ebből mi következik le neked? - néztem rá. Nem értette mi van. Látszott rajta. -Se tipp, se semmi? Hmm... - fogtam meg az állam. Újra farkas bőrbe bújtam, és elkezdtem támadni, amikor már eszméletlen volt, ember lettem, és oda rohantam Ayumihoz. Kihúztam magamból a tőrt amit belém vágott Balt, Ayu fejét pedig az ölembe vettem a fejét -nem voltam meztelen, újra indák és levelek takartak.
-Ayumi! Segíts, kelj fel kérlek! Egyedül nem tudom elmondani a verset! - keltegettem. Szerencsére a seb már nem vérzet, de lehet van belső vérzése, az nagyon lassan gyógyul, mert a vérünk más, mi mások vagyunk. -Ayu kérlek! Tao miatt kérlek. - pofozgattam.
-Még egyszer pofon vágsz, leharapom a kezed. - morogta. Felnevettem.
Na akkor... - megfogtam Ayu kezét, feljebb húztam a mellkasomhoz, hogy Ő is lássa Balt, aztán elkezdtük
~Csúfos rosszal szembe szállunk,
Kérjük szépen váltsd be álmunk.
Szűnjön meg a sötétség,
Tisztuljon ki végre az ég.
Pusztuljon el a gonosz,
Hogy elvesszen minden ami rossz.

Balt üvöltve rogyott térdre, mi pedig csak mondtuk és mondtuk,  amíg hatalmas karmos karok nem nyúltak fel érte, és húzták a mélybe.
-Vége. - motyogta Ayumi.
-Igen. - homlokom a fejének döntöttem.
-Menjünk a fiúkhoz. - motyogta. Látszott, hogy alig van ereje, de tartja magát.
-Gyere. - lassan álltam fel vele. -Most farkason fogsz utazni. Tudsz erősen kapaszkodni? - Bólintott. Átváltoztam, felmászott, és mire a partra értem kétszer majdnem lefordult rólam. A párton várt egy csónak, amit még Kris és Lay rendezett ide. Igaz, kicsit messzebb van így Jeju és csak másnap délután értünk oda, de ott voltunk. Kris készített oda pokrócot, és ruhát nekünk.
Fáradt voltam a harc és a vezetés miatt, de legalább Ayumi él.

-Soyun! - kiabált Tao. Aztán mindenki megjelent, Tao pedig kivette a kezemből Ayumit, és rohant is be vele. Én pedig a homokra rogytam, és elvesztettem az eszméletem. Kimerültem. Még hallottam ahogy Reita kiabál, hogy Soyun,, majd Kait is éreztem, de innentől kép szakadás.

~Ayumi 17.Fejezet~

Reggel kómásan ültem fel Tao mellett az ágyon, még mindig a tegnap éjjel hatása alatt álltam.

-Jó reggelt. -dorombolta a fülemben miközben a fülem mögötti részt csókolgatta. A gerincem beleremegett és a szívem is az övével párhuzamosan felgyorsult.

-Neked is.-fordultam felé és ajkam az övére tapasztottam. Az ölébe húzott én pedig a hajába túrtam.-Megőrjítesz!-suttogtam miközben kicsit elváltam tőle.

-Ahogy te is engem.-kuncogta és összekulcsolta a kezeinket. Az ölében ülve néztem az arcát és elmémbe véstem minden egyes vonását. Talán utoljára láthatom.

-Szeretlek.-simítottam végig az arcán és a szívem is belefacsarodott ahogy elképzeltem hogy többet nem érinthetem meg.

-Én jobban.-húzott közel és megcsókolt. Teljesen hozzá bújtam és a szívverését hallgattam.

-Menjünk ki.-suttogtam pár perc elteltével, s nagy nehezen felöltöztünk és kimentünk.

-Pont jókor jössz Ayu. -fogta meg a kezem Soyun -Mondanunk kell nektek valamit.

-Igen.-hajtottam le a fejemet-El kell mennetek.

-Mi?!-hápogott Tao mögöttem.

-Nem biztonságos itt nektek. Jongin-éknek van egy házuk messze innen, oda kell mennetek.-magyarázta Yun.

-És ki fog vigyázni az emberekre ha olyan messze lesznek?-értetlenkedett Junhyung.

-Ti!-pillantottam rá.

-Te megvesztél? Hogy képzeled hogy itt hagylak teljesen egyedül?!-kiabált rám.

-Hyung. -suttogtam, fájt hogy így kiabál. Mivel tudja hogy nekem fontos hogy biztonságban legyen.

-Ne Hyung-ozz itt nekem!-vágta földhöz a pólóját ami a kezében volt.

-Na idefigyelj Yong Jaesoon!-kiabáltam a valódi nevét-Fogd fel hogy én vagyok az Alfa és azt csinálod amit mondok! És én azt mondom hogy elmész abba a tetves házba és ott nézed a négy falat! Nem mész ki! Nem telefonálsz! Nem csinálsz semmit! Megértetted??! Ott ülsz és várod hogy Soyun szóljon hogy kijöhettek!

-Nekem ő nem parancsolgat!

-De ha én nem élem túl akkor ő fog parancsolgatni!-kiabáltam és könnyes szemekkel kirontottam a házból. Ledobáltam a ruháimat és farkas bőrbe bújva rohantam. Tudom hol van az a Jejun-i ház így arra iramodtam meg. De megálltam félúton és lassú gyaloglásban mászkáltam körbe az erdőben.

~Hol vagy?-hallottam meg Hyung hangját a fejemben.

~Hagyj békén!-morogtam és visszaindultam a tengerpart felé. Ott emberré alakultam és bementem a vízbe.

-Tudtam hogy itt vagy.-jött be mellém Junhyung és átkarolta a derekamat.

-Megmondtam hogy hagyj békén.-jött fel morgás a torkomból.

-Hogy értetted ha te meghalsz?-suttogta.

-A jóslat szerint valamelyik alfa meg fog halni. Én pedig nem fogom hagyni hogy Soyun legyen az.-játszadoztam a vízzel és egy vízbuborékban lévő hallal néztem farkasszemet.

-Nem magadra gondolsz először.-motyogta.

-Nem. Nem fogom hagyni hogy a bátyám szenvedjen Yun nélkül! Na meg jobb alfa mint én.-érintettem oda az orromat a halacska szájához ő pedig nyammogta azt.

-És mi lesz Zitao-val? Mi lesz a falkánkkal?

-Taonak ott van az unokanővére, a falkának pedig van egy pótalfa.

-És mi lesz velem? Vagy rám nem gondoltál? Mi lesz velem ha te már nem leszel?

-De gondoltam.-suttogtam s szépen lassan visszaengedtem a halacskát a vízbe-Megtalálod azt akibe bevésődsz. Szeretni fogod és vigyázol rá.

-De mi van akkor ha én nem akarok bevésődni? Mi van akkor ha én téged akarlak visszakapni? Az nem számít én mit akarok?

-Ebbe neked nincs beleszólásod, ha akarod ha nem bevésődsz. Engem pedig elfelejtesz, csak egy szép emlék leszek. Nem akarsz már engem, csak egy boldog pillanat leszek az életedben a sok között.-hajtottam le a fejem és kiindultam a vízből hogy vissza mehessek Yunhoz és gyakoroljunk. Mikor visszaértem a falkám már pakolta el a cuccait amiket áthoztak és egy kazal kaját.-Woonie!-szólítottam meg a fiút.

-Igen főnök?-mosolygott rám miközben az autóm csomagtartójába pakolta a kaját.

-Szeretném ha itt maradnátok és kihasználnátok a házat ha én nem lennék.-adtam a kulcsokat a kezébe és rámosolyogtam.

-Na de...-értetlenkedett.

-Suho!-szóltam a másik srácnak.

-Igen?-nézett hátra miközben Zeloval szórakoztak.

-Vigyázz rá.-mosolyogtam és nekidobtam az autóm slusszkulcsát.

-Meglesz.-vigyorgott vissza és Zelo leteperte. Mikor elmentem mellettük megborzoltam a kis újoncom haját mire vakkantott egyet. Bementem Yunhoz és a kezébe adtam a könyvet.

-Köszönöm.-mondta és válaszként bólintottam. Tao szobájába mentem és az ajtófélfának dőlve néztem ahogy csomagol.

-Vissza jössz még?-sóhajtotta mikor becipzárazta a bőröndöt.

-Mindent megteszek.-hazudtam, de tudtam ha olyan pillanat lesz nem fogok küzdeni mert beletörődtem.

-Megígéred?-villantotta rám összeszűkített szemeit.

-Igen.-bólintottam és átkaroltam a nyakát.

-Hiszek neked.-csókolt meg.

-Vigyázz magadra.-suttogtam.

-Ezt én mondhatnám neked.-nevetett fel feszülten.

-Mit ér az élet kalandok nélkül.-nevettem én is ugyan olyan görccsel a gyomromban. Visszamentem Yunhoz és átnyálaztuk a könyvet. A fiúkat elküldtük és Reita lépett elém mikor indultak.

-Tudom hogy nem ismerlek meg minden.-vakarta a lány a tarkóját-De vigyázz magadra.-nyomott puszit az arcomra. Hatalmas meglepett pillákkal néztem rá mire elvörösödött.

-Te is vigyázz magadra.-borzoltam össze a haját, a párja megfogta a kezét és elhúzta az autóba. Miután már elmentek a varázsigéket próbálgattuk.

-Francba hogy nem megy!-rúgott a porba Yun.

-Ha nem lazulsz el nem is fog.-morogtam és megfogtam a kezét.-Próbáljuk újra!

~Itt vagyunk mi erős tűzben,

Gyere Balti küzdj és győzz le!-kántáltuk mire megjelent. Ajkai gusztustalan mosolyra húzódtak mikor megpillantott minket együtt.

-Szóval igazak a kis pletykák? Visszatért a tékozló leány?-pillantott rám, mire mély morgás hagyta el Soyun torkát.-Így viselkedni egy vendéggel.-kuncogott Balti.

-Dögölj meg.-morogta Yun.

-Csak is utánad Soyun!-vigyorgott és tűhegyes fogai kivillantak. Érzékeltem egy másik lényt is ahogy Yunt célba véve egy tőrrel le akarta szúrni.

-Vigyázz!-löktem arrébb és az oldalamba vágta, erősen szorítva csuklottam össze.

-Ayumi!-kiabált.

-Tényleg betartottad a szavad rúgott belém Jaejoong, mire Soyun farkasként elkapta a torkát és cibálni kezdte.

~Soyun. 16. Fejezet~

Fáradt voltam. De nem tudom mitől, hisz nem harcoltam, semmi megerőltető dolgot nem csináltam, max Ayu, hisz ő volt aki megtalálta a könyvet.
"És Ő az őrzője is!" Csendült Hongbin hangja a fejemben.
-Min gondolkozol? - ült a hátamhoz Jongin. Puha kezeivel a vállam kezdte masszírozni. Kopogtak
-Semmin. - adtam egy puszit a kezére. -Gyere! - szóltam ki. Reita jött be.
-Nem zavarok? - nézett Kaira. Aki tovább simigatta a vállam.
-Persze, hogy nem. Akkor nem mondtam volna, hogy gyere. - vigyorogtam.
-Csak szeretnék szólni, hogy az öcsém beteg, apa hívott. Haza kéne mennem. - fintorgott.
-Szólj Laynek és Krisnek, kísérjenek el. Figyeljék a házatokat, és ha bármi baj van, azonnal jössztök vissza. - álltam fel, kitűrtem a haját az arcából.
-Rendben. - mosolygott.
-Nagyon vigyáz magadra. - öleltem meg. -Szeretlek. - mondtam neki.
-Én is téged.
Mindig így köszönök el tőle, mivel ezzel tudtára adom, hogy sokat jelent, és nem tudni mikor mi fog történni.
Kikisértem Őket, aztán pedig szét néztem a házban, és felmenet, hallottam, hogy Tao és Ayu, nagyon de nagyon jól elvan.
Szerencsére a Ház üres volt, mert mindenki a dolgán volt, vagy járőrözni.
-Amúgy... - kezdte Kai amikor beléptem a szobámba. -Kris nagyon véd, tisztára Jacob Black. Itt morgott rám állandóan, meg, hogy nem érdemellek meg. - térdelt fel az ágyon. Épphogy csak takarta a boxer ami rajta volt.
-Kris a bétám. - léptem hozzá. -Természetes, hogy véd. - néztem rá. Egyik ujjam a boxer gumirozott részébe dugtam.
-Szeretnél valamit? - harapta be az alsó ajkát.
-Igen. Aludni egyet. - érintettem meg a mellkasát.
-Akkor ne hergelj. - hajolt az ajkaimra. Olyan érzéki csókot adott, hogy beleremegett a lábam. Felmordultam, mint egy farkas, mire belesóhajtott a számba. -Felizgat ez a morgás. - suttogta.
-Farkas fétised van? - kuncogtam. -Nem, csak Soyun fétisem. - mosolygott.
-Jó tudni. - másztam fel az ágyra, és feküdtem az oldalamra.
-Most mi a baj? - feküdt le velem szembe.
-Bizonytalan vagyok. - néztem a barna iriszeibe.
-Mitől? - kérdezte.
-Mindentől. - sóhajtottam.
-Jó Alfa vagy. Szeretnek, és melletted van Ayumi is. - fogta meg az arcom.
-De félek, hogy bárkit elvesztek. És emberek is vannak köztünk. Te, Tao, Taemin, Reita... Nem akarom, hogy bajotok legyen, és a falkámnak se. - mondtam.
-Figyelj! - fölém hajolt -Ott van apám nagy faháza Jejun. Mit szólnál, ha mi odamennénk? Ott biztonságban lennénk, amíg Ti megnyeritek a harcot. - mondta. Nem is olyan rossz ötlet.
-Ezt holnap bővebben megbeszéljük, mert nem hülye ötlet. Sőt! Fantasztikus ötlet, és a falka is veletek megy. És! Már tudom, hogy ki fog megvédeni titeket. - vigyorogtam.
-Szeretlek. - nézet rám komolyan. Melegség öntött el, és meg is lett az eredménye. Villámok kezdtek csapkodni, és kezdet esni az eső. Szóval a két alfa elemei működtek.
-Én is téged. - mondtam neki. Szíve hevesen kezdett verni, kezem pedig a mellkasára, pont a szívére raktam.
-Érzed? - nézett le a kezemre.
-Igen. - mosolyogtam rá. -És hallottam.
-Most zavarba jöttem. - bújt a mellkasomba. Felnevettem.
-Aranyos vagy. - simogattam meg a haját. Illata már rég az elmémbe éget, de ebből sose elég. Belőle sose elég.
-Gonosz vagy. - motyogta.
-Dehogy. - nevettem.
-De. - mart az oldalamba, mire felnyögtem.
-Még egy ilyen és megharaplak. - morogtam. Kuncogott.
Mellém feküdt, és magához húzott.
-Hogy is mondta a Black fiú? Ő a saját Napja? Akkor Te pedig az enyém? Mennyi fok vagy? - kérdezte.
-43-45. De farkas bőrben 55. A bunda miatt. - mondtam.
-Hát, Én se fogok fázni télen. - mosolygott
-Nem. - mosolyogtam vissza.
Jongin hamarabb aludt el, Én pedig azon agyaltam, hogy mi legyen.
*Fent vagy Ayumi? - szóltam meg telepatikusan.
*Igen. Mi a baj?
*Az még nincs, de rossz érzésem van. Nem bízok Jaejoongban, és Jongin bogarat ültetett a fülembe.
*Mi lenne az?
*Küldjük el a falkát és az embereket. Jejun van egy házuk, oda lehetne menniük, amíg mi...
*Biztonságos lenne?
*Tudok valakit aki tartozik, Ő egy vámpír mágus.
*Vámpírt, egy falka farkashoz?
*Igen. De Ő jó. Majd elmondom pontosan honnan ismerem, holnap pedig beszélünk a farkával.

Ezzel végeztem a beszélgetéssel. Másnap pedig felvázoltuk a dolgot mindenkinek, persze nem tetszett nekik, de belementek. Így mindenki készülni kezdet az útra, mi pedig Ayumival, neki kezdtünk felkészülni. Hosszú menet lesz, de ketten erősek vagyunk.

~Ayumi 15.Fejezet (+18)~

-Milyen telepátiáról beszél?-pislogtam értetlenül Yunra. -Majd elmondom.-cibált a lukhoz. -Omma! Te is jössz?-fordultam hátra hozzá. -Sajnálom! Én nem mehetek át.-hajtotta le a fejét. -De miért? -Amennyiben átlépem a pokol kapujának vonalát, senki leszek! Sem a pokol, sem pedig a menny nem fogad már magába. A purgatórium pedig a pokolnál is rosszabb. Így hát itt keresek magamnak menedéket.-lépett hátra. -De felviszünk.-értetlenkedtem. -Menj és vigyázz a bátyádra.-rohant el anyu s szemeiből könnyek csurogtak. -Omma.-suttogtam elhaló hangon. Yun átrántott a lyukon s az elmémbe sugározta ne adjam a könyvet a tündérkének. Hirtelen maszkot felvéve mutattam hogy boldog vagyok, de belül úgy éreztem menten széthullok. Ahogy hazaértünk Zitao karjai fonódtak a derekamra , s védelmezőn magaslott fölém. Arcom a mellkasába fúrtam és azt kívántam bár soha nem kellene eleresztenie. -Menjünk lefeküdni.-nyomott puszit a hajam tetejére. -Pihenjétek ki magatokat és majd holnap segítek átolvasni a könyvet úgy hogy meg is értsétek.-vigyorgott féloldalasan a tündérke. Soyun sokatmondóan pillantott felém. -Tudok olvasni egyedül is.-legyintettem felé az arcomat újra Tao mellkasának nyomtam-Amúgy sem szeretem a szabályokat, olyan uncsik. Na meg úgy is kedvem szerint fogom olvasni és senkinek nem adom oda. -Mi az hogy senkinek nem adod oda?-háborodott fel. -Te mondtad tündérke hogy ne adjam senkinek.-pillantottam rá ártatlan szemekkel. -Ohh tényleg. Asszem.-vakarta zavartan a fejét. -Ha megbocsátasz, mi pihennénk.-húzta Yun Jongint. -Mi kicsivel többet melóztunk mint te, így elfáradtunk.-kacsintottam rá-Viszlát!-intettem s bevonultunk egy szobába. -Jól vagy?-tolt neki az ajtónak s fejemet két tenyere közé fogta. -Most már jól.-vesztem el a szemeiben. -Mi volt a baj?-dorombolta a fülembe. -Omma a pokolban van.-hunytam le a pilláimat s egy könnycsepp gördült ki szemem sarkából. Teljesen lefagyott előttem. -Sajnálom.-lépett hátrébb s eleresztett. -Ne!-szóltam hangosabban s a kezei után kaptam. Szemei értetlenséget tükröztek, de a láng még ott csillogott valahányszor rám nézett. Soha senkinél nem éreztem ennyire a ragaszkodást, a bevésődés tehát ilyen.-Sajnálom.-suttogtam lehajtott fejjel, mikor eljutott az agyamig milyen gyerekesen reagáltam arra hogy elengedett. Tényleg akár csak egy óvodás akinek azt mondják mára ennyi volt a játék és ideje lefeküdni. Kezeimet magam mögé bújtattam, s lehajtott fejjel fürkésztem a cipőm orrát. Mutató ujját az állam alá csúsztatva, emelte fel a fejemet. Pillantásunk összekapcsolódott. -Nincs miért bocsánatot kérni. -De van. Túl gyerekes vagyok. A tündérke is megmondta. Mindegy úgy is lent végzem anyuval, ha nem sikerül ez az egész.-motyogtam. Arca zavart volt és nem értette miről beszélek, de könnyen megoldotta hogy befogjam. Ajkamra tapasztotta az övét s magához húzott a csípőmet karolva. Csókja mint a lángok a pokolban, nyaldosták a számat. Gerincemen végigfutó hideg miatt libabőrös lettem. Karjaimat nyaka köré fonva, tarkójánál beletúrtam a hajába. Apró nyögés hagyta el a száját s újra az ajtónak lökött. A szívem hevesen vert és teljesen feltüzelt. Ölébe ugorva, izzó testtel, lihegve csókoltam meg újra s újra. -Szeretnéd?-tolt el egy picit, de nem tudott sokáig mert tejesen megveszve faltam az ajkait. Nyakamat célba véve csókolgatott a fülemtől egészen a kulcscsontomig. Halk nyögéssel feszültem neki, s öléből lemászva az ágyára löktem. Fölé mászva nyúltam a pólója alá, s izmos hasfalát karmolásztam. Csípőmön feszülő toppom alá csúsztatta kezeit és lehúzta rólam. Hajam előre csúszva csiklandozta az arcát. Lelökött magáról s fölém kerekedett. Ledobta magáról a felsőt és a nadrágját. Rólam is lehúzta a macskanadrágomat s csókolgatni kezdte a hasamat. Kicsit kapkodni kezdtem a levegőt ő pedig megint megtalálta az ajkamat. Melleimet a markába véve játszadozott én pedig a hátába karmoltam. Ettől felbuzdulva erős karjával a derekam alá nyúlt és megemelt. Teljesen hozzásimulva csókolóztunk, a levegő izzott közöttünk. Visszafoghatatlan energiával pattintotta le rólam a tangát. Én pedig róla szakítottam le a boxert. Halk morgás hagyta el a torkát, ami pedig vicces hogy én vagyok a farkas és ő morgott. Tudja hogy kell befognia a számat. Édes illatától teljesen elkábultam, kint vihar kezdődött mikor elkezdtük. Most pedig már dörög az ég. Nyakamba csókolva engedte belém meredező férfiasságát, mire hatalmas villám csapások rengették meg az ablakokat. Ez van ha a víz és a levegő találkozik, de úgy érzem Yun és Jongin is elvannak. Pulzáló mozgással hatolt belém ki-be. -Tao...-nyöszörögtem és újra a hátába karmoltam. Lágy csókot lehelt a számra és a nyögések egyre hevesebben hagyták el a számat. Egy apró mosolyra görbült a szája s látszott rajta hogy lassan együtt lesz orgazmusunk. Egy nagy lökésnél a gerincem hátrafeszült és egyszerre nyögtünk fel. -Ayu.-lihegett miközben erőseket lökött. -Igen?-nyüszögtem. -Szeretlek.-fojtotta el a torkomból jövő sikítást és az ő torkából jövő hangos nyögést egy csókkal. Pontosan egyszerre élveztünk el. Utoljára még lökött rajtam párat majd kihúzta és mellém borult. Betakart minket és magához húzott. Mellkasára fektettem a fejem, ő pedig a gerincemen táncoltatta az ujjait. Szívverése egyre lassabb lett, de éreztem mikor rám pillantott. Akkor egy hatalmasat dobbant a szíve. Ez volt a legszebb dolog amit valaha hallottam. És a legcsodálatosabb szeretkezés ami volt életemben. Junhyung teljesen más szexpartner. Igaz vele ez csak szexkapcsolat volt. Könnyebb volt vele lenni mint másokkal mivel tudta mi vagyok, nem voltak titkok, nem voltak kötöttségek. De ahogy megláttam Taot, már nem kívántam mást csak is őt. Ahogy ezeken kattogott az agyam és a szívverését hallgattam elnyomott az álom.

~Soyun 14.Fejezet~

Elkaptam Ayumi kezét és egy szikla mögé húztam hogy biztonságban legyünk. Láttam rajta hogy kissé zavart, a szemei pedig szürkévé váltak. -Jól vagy?-kérdezte az anyja aggódóan tőle. -Ha jó cél vezérel, a könyv az öledbe hull Soyun.-pillantott rám idegen szemekkel. Az ütő is megállt bennem s teljesen lefagytam.-Mi a baj? Miért nézel rám így?-értetlenkedett Ayu már tisztult fejjel. -Mit jelent amit mondtál?-fordította maga felé az anyja. -Az hogy hiányoztál régóta? Hát ha ezt nem érted akkor kiderült honnan örökölte Jongin az eszét.-pislogott ravaszul. -Hé anyáddal beszélsz! -bocs nem hagyhattam ki.-nevetett. -Nem emlékszel arra amit utána mondtál?-tettem fel fojtott hangon a kérdést. -Nem tudom miről beszélsz.-fordította oldalra a fejét. -Mindegy. Menjünk.-kilestem egy folyosóra de a szemem elé hihetetlen látvány szegült. Karok nyúltak ki a földből, most nyugodtan hevertek de vajon meddig? -Ez az elátkozott lelkek folyosója.-közölte velünk a farkas mama-Akit ezek a karok elkapnak, soha többet nem eresztik el. Lehúzzák a pokol pincéjébe és megcsonkított testét dobják csak vissza. -Ez azért kicsit olyan mint egy horrorfilmben.-kuncogott Ayu. -Megoldom.-kezem a talpam alatt lévő poros földre fektettem és egy pillanat koncentrálás után egy hídat emeltem a karokat felett. -Előre megyek.-fogta meg a vállam Ayumi és félretolt. Nagyon hülye dolog tőle ez a pesszimizmus hogy ő fog meghalni. Nem fogom hagyni hogy megtörténjen. Akár a könyvvel, akár nélküle, de megállítjuk Bal-t. Jaejoong vajon melyikünknek szurkol? Vagy egyáltalán a jók közé tartozik? Ayumi érzi a könyvet! Vagy nem is csak a könyvet? Túlságosan tiszta és érzésekkel teli, így bizonyára érzékeny az ilyesmi hatásokra, vajon az Isteni hatások is így hatnak rá? Érdekes azt az egyet biztosan tudom. Hirtelen megtorpant, én pedig nekiütköztem. -Itt van a könyv. Érzem!-nézett rám üveges szemekkel, félt! Még szép hogy félt, hisz én is félek. -Hol van?-fogtam meg nyugtatóan a kezét. -Az alatt.-nyújtotta ki a kezét és egy hatalms sziklára mutatott a szakadék túlfelén. -Én felemelem, te pedig repíts ide. -Nem tudom hogy képes vagyok-e rá.-kezdett el kételkedni magában. -Menni fog! Itt vagyok veled! -Rendben.-adta meg magát. Kezeimet az ottami föld felé fordítottam s alápolcoltam a hatalmas sziklának. Remegő kezekkel ő is koncentrálni kezdett, s egy erős folytonos fuvallattal lebegtetni kezdte az apró kemény kötésű könyvet. Lassú de biztos mozdulattal fogta meg s ölelte magához a kis iratot. -Na húzzunk innen mert kiráz ettől a helytől a hideg. -Ja bocs az én voltam, kicsit melegem van.-válaszolt Ayu bűnbánó arccal miközben egy apró tornádó legyezte. -Bolond.-kuncogtam feszülten. Valahogy ez túl könnyű volt, hol vannak a démonok és Lucifer? -Na az ördöggel sem találkoztam.-vágott szomorú fejet Yu. -Rám kíváncsi valaki?-hallottunk egy idegen hangot. Lassan fordultunk meg, a szemünk elé nem az tárult mint amire számítottunk. -Ha te vagy az ördög igen.-pislogott Ayumi nagy szemekkel, de a száját nem tudja befogni. -Akkor örvendek a találkozásnak Ayumi.-hajolt meg a magas, feketehajú srác Yumi előtt.-Magával is Soyun.-fordult felém és előttem is meghajolt. -Nagy megtiszteltetés uram.-hajoltam meg én is, s arra vártam hogy Yumi követi a példámat de nem tette. -Hát Luci én nem ilyennek képleltelek.-csúszott ki a száján, mire az anyja is és én is könyökkel oldalba böktük.-Mivan? Tényleg nem ilyennek képzeltem!-háborodott fel rajtunk. -Bocsáss meg neki.-hajolgatott az anyja össze-vissza. -Ezt a testet Hongbinnek hívják. Szólíts csak annak.-kacsintott rá lazán. Ez a csaj mindenkivel jóban tud lenni?-De bocsáss meg nekünk egy pillanatra.-fogta meg a karom s elkezdett visszafelé húzni egy kicsit. Mikor biztos volt benne hogy senki sem hall minket visszafordult hozzám-Mivel ti is a hold gyermekei vagytok, ezáltal az én gyermekeim is. Azért kaptátok és értétek el a könyvet, mert én megengedtem nektek. Tudom hogy egyik áruló fivéretek hozott ide benneteket. Nem bízhattok benne!

Ha átadjátok neki a könyvet, az életetekre fog törni és a birodalmam is veszélyezteti.-vissza húzott a többiekhez-Most pedig szeretném ha elfogadnátok egy-egy ajándékot.-nyúlt bele a szmokingja belső zsebébe s kivett valamit. Ayumi jobb kezét elvéve egy ezüst gyűrűt húzott az ujjára, majd ugyan úgy az enyémre egy aranyat.-Ezek a gyűrűk felerősítik a lelketek erejét ezáltal az elemeket nagyobb hatásokra vehetitek rá.-indult el tőlünk-Mellesleg tetszik a telepatikus erőd.-fordult vissza Yumihoz, majd eltűnt egy lángcsóvában. Telepátia! -Ez meg milyen telepátiáról beszélt?-pislogott Ayu. -Majd elmondom!-kaptam el a karját és a rés felé cibáltam. Áttérve a vállát megfogva sugároztam az elméjébe. *Ne add neki a könyvet! *Rendben.-vigyorgott vissza. -Na menjünk haza.-ásítottam színészien. JJ a vállunkra tette kezét s otthon is voltunk. Jongin erős karját körém feszítette, Tao pedig Yumi köré.