-Milyen
telepátiáról beszél?-pislogtam értetlenül Yunra. -Majd
elmondom.-cibált a lukhoz. -Omma! Te is jössz?-fordultam hátra
hozzá. -Sajnálom! Én nem mehetek át.-hajtotta le a fejét. -De
miért? -Amennyiben átlépem a pokol kapujának vonalát, senki
leszek! Sem a pokol, sem pedig a menny nem fogad már magába. A
purgatórium pedig a pokolnál is rosszabb. Így hát itt keresek
magamnak menedéket.-lépett hátra. -De felviszünk.-értetlenkedtem.
-Menj és vigyázz a bátyádra.-rohant el anyu s szemeiből könnyek
csurogtak. -Omma.-suttogtam elhaló hangon. Yun átrántott a lyukon
s az elmémbe sugározta ne adjam a könyvet a tündérkének.
Hirtelen maszkot felvéve mutattam hogy boldog vagyok, de belül úgy
éreztem menten széthullok. Ahogy hazaértünk Zitao karjai fonódtak
a derekamra , s védelmezőn magaslott fölém. Arcom a mellkasába
fúrtam és azt kívántam bár soha nem kellene eleresztenie.
-Menjünk lefeküdni.-nyomott puszit a hajam tetejére. -Pihenjétek
ki magatokat és majd holnap segítek átolvasni a könyvet úgy hogy
meg is értsétek.-vigyorgott féloldalasan a tündérke. Soyun
sokatmondóan pillantott felém. -Tudok olvasni egyedül
is.-legyintettem felé az arcomat újra Tao mellkasának
nyomtam-Amúgy sem szeretem a szabályokat, olyan uncsik. Na meg úgy
is kedvem szerint fogom olvasni és senkinek nem adom oda. -Mi az
hogy senkinek nem adod oda?-háborodott fel. -Te mondtad tündérke
hogy ne adjam senkinek.-pillantottam rá ártatlan szemekkel. -Ohh
tényleg. Asszem.-vakarta zavartan a fejét. -Ha megbocsátasz, mi
pihennénk.-húzta Yun Jongint. -Mi kicsivel többet melóztunk mint
te, így elfáradtunk.-kacsintottam rá-Viszlát!-intettem s
bevonultunk egy szobába. -Jól vagy?-tolt neki az ajtónak s fejemet
két tenyere közé fogta. -Most már jól.-vesztem el a szemeiben.
-Mi volt a baj?-dorombolta a fülembe. -Omma a pokolban van.-hunytam
le a pilláimat s egy könnycsepp gördült ki szemem sarkából.
Teljesen lefagyott előttem. -Sajnálom.-lépett hátrébb s
eleresztett. -Ne!-szóltam hangosabban s a kezei után kaptam. Szemei
értetlenséget tükröztek, de a láng még ott csillogott
valahányszor rám nézett. Soha senkinél nem éreztem ennyire a
ragaszkodást, a bevésődés tehát ilyen.-Sajnálom.-suttogtam
lehajtott fejjel, mikor eljutott az agyamig milyen gyerekesen
reagáltam arra hogy elengedett. Tényleg akár csak egy óvodás
akinek azt mondják mára ennyi volt a játék és ideje lefeküdni.
Kezeimet magam mögé bújtattam, s lehajtott fejjel fürkésztem a
cipőm orrát. Mutató ujját az állam alá csúsztatva, emelte fel
a fejemet. Pillantásunk összekapcsolódott. -Nincs miért
bocsánatot kérni. -De van. Túl gyerekes vagyok. A tündérke is
megmondta. Mindegy úgy is lent végzem anyuval, ha nem sikerül ez
az egész.-motyogtam. Arca zavart volt és nem értette miről
beszélek, de könnyen megoldotta hogy befogjam. Ajkamra tapasztotta
az övét s magához húzott a csípőmet karolva. Csókja mint a
lángok a pokolban, nyaldosták a számat. Gerincemen végigfutó
hideg miatt libabőrös lettem. Karjaimat nyaka köré fonva,
tarkójánál beletúrtam a hajába. Apró nyögés hagyta el a
száját s újra az ajtónak lökött. A szívem hevesen vert és
teljesen feltüzelt. Ölébe ugorva, izzó testtel, lihegve csókoltam
meg újra s újra. -Szeretnéd?-tolt el egy picit, de nem tudott sokáig
mert tejesen megveszve faltam az ajkait. Nyakamat célba véve
csókolgatott a fülemtől egészen a kulcscsontomig. Halk nyögéssel
feszültem neki, s öléből lemászva az ágyára löktem. Fölé
mászva nyúltam a pólója alá, s izmos hasfalát karmolásztam.
Csípőmön feszülő toppom alá csúsztatta kezeit és lehúzta
rólam. Hajam előre csúszva csiklandozta az arcát. Lelökött
magáról s fölém kerekedett. Ledobta magáról a felsőt és a
nadrágját. Rólam is lehúzta a macskanadrágomat s csókolgatni
kezdte a hasamat. Kicsit kapkodni kezdtem a levegőt ő pedig megint
megtalálta az ajkamat. Melleimet a markába véve játszadozott én
pedig a hátába karmoltam. Ettől felbuzdulva erős karjával a
derekam alá nyúlt és megemelt. Teljesen hozzásimulva
csókolóztunk, a levegő izzott közöttünk.
Visszafoghatatlan
energiával pattintotta le rólam a tangát. Én pedig róla
szakítottam le a boxert. Halk morgás hagyta el a torkát, ami
pedig vicces hogy én vagyok a farkas és ő morgott. Tudja hogy
kell befognia a számat. Édes illatától teljesen elkábultam, kint
vihar kezdődött mikor elkezdtük. Most pedig már dörög az ég.
Nyakamba csókolva engedte belém meredező férfiasságát, mire
hatalmas villám csapások rengették meg az ablakokat. Ez van ha a
víz és a levegő találkozik, de úgy érzem Yun és Jongin is
elvannak. Pulzáló mozgással hatolt belém ki-be.
-Tao...-nyöszörögtem és újra a hátába karmoltam. Lágy csókot
lehelt a számra és a nyögések egyre hevesebben hagyták el a
számat. Egy apró mosolyra görbült a szája s látszott rajta hogy
lassan együtt lesz orgazmusunk. Egy nagy lökésnél a gerincem
hátrafeszült és egyszerre nyögtünk fel. -Ayu.-lihegett miközben
erőseket lökött. -Igen?-nyüszögtem. -Szeretlek.-fojtotta el a
torkomból jövő sikítást és az ő torkából jövő hangos
nyögést egy csókkal. Pontosan egyszerre élveztünk el. Utoljára
még lökött rajtam párat majd kihúzta és mellém borult.
Betakart minket és magához húzott. Mellkasára fektettem a fejem,
ő pedig a gerincemen táncoltatta az ujjait. Szívverése egyre
lassabb lett, de éreztem mikor rám pillantott. Akkor egy hatalmasat
dobbant a szíve. Ez volt a legszebb dolog amit valaha hallottam. És
a legcsodálatosabb szeretkezés ami volt életemben. Junhyung
teljesen más szexpartner. Igaz vele ez csak szexkapcsolat volt.
Könnyebb volt vele lenni mint másokkal mivel tudta mi vagyok, nem
voltak titkok, nem voltak kötöttségek. De ahogy megláttam Taot,
már nem kívántam mást csak is őt. Ahogy ezeken kattogott az
agyam és a szívverését hallgattam elnyomott az álom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése