~Soyun. 16. Fejezet~

Fáradt voltam. De nem tudom mitől, hisz nem harcoltam, semmi megerőltető dolgot nem csináltam, max Ayu, hisz ő volt aki megtalálta a könyvet.
"És Ő az őrzője is!" Csendült Hongbin hangja a fejemben.
-Min gondolkozol? - ült a hátamhoz Jongin. Puha kezeivel a vállam kezdte masszírozni. Kopogtak
-Semmin. - adtam egy puszit a kezére. -Gyere! - szóltam ki. Reita jött be.
-Nem zavarok? - nézett Kaira. Aki tovább simigatta a vállam.
-Persze, hogy nem. Akkor nem mondtam volna, hogy gyere. - vigyorogtam.
-Csak szeretnék szólni, hogy az öcsém beteg, apa hívott. Haza kéne mennem. - fintorgott.
-Szólj Laynek és Krisnek, kísérjenek el. Figyeljék a házatokat, és ha bármi baj van, azonnal jössztök vissza. - álltam fel, kitűrtem a haját az arcából.
-Rendben. - mosolygott.
-Nagyon vigyáz magadra. - öleltem meg. -Szeretlek. - mondtam neki.
-Én is téged.
Mindig így köszönök el tőle, mivel ezzel tudtára adom, hogy sokat jelent, és nem tudni mikor mi fog történni.
Kikisértem Őket, aztán pedig szét néztem a házban, és felmenet, hallottam, hogy Tao és Ayu, nagyon de nagyon jól elvan.
Szerencsére a Ház üres volt, mert mindenki a dolgán volt, vagy járőrözni.
-Amúgy... - kezdte Kai amikor beléptem a szobámba. -Kris nagyon véd, tisztára Jacob Black. Itt morgott rám állandóan, meg, hogy nem érdemellek meg. - térdelt fel az ágyon. Épphogy csak takarta a boxer ami rajta volt.
-Kris a bétám. - léptem hozzá. -Természetes, hogy véd. - néztem rá. Egyik ujjam a boxer gumirozott részébe dugtam.
-Szeretnél valamit? - harapta be az alsó ajkát.
-Igen. Aludni egyet. - érintettem meg a mellkasát.
-Akkor ne hergelj. - hajolt az ajkaimra. Olyan érzéki csókot adott, hogy beleremegett a lábam. Felmordultam, mint egy farkas, mire belesóhajtott a számba. -Felizgat ez a morgás. - suttogta.
-Farkas fétised van? - kuncogtam. -Nem, csak Soyun fétisem. - mosolygott.
-Jó tudni. - másztam fel az ágyra, és feküdtem az oldalamra.
-Most mi a baj? - feküdt le velem szembe.
-Bizonytalan vagyok. - néztem a barna iriszeibe.
-Mitől? - kérdezte.
-Mindentől. - sóhajtottam.
-Jó Alfa vagy. Szeretnek, és melletted van Ayumi is. - fogta meg az arcom.
-De félek, hogy bárkit elvesztek. És emberek is vannak köztünk. Te, Tao, Taemin, Reita... Nem akarom, hogy bajotok legyen, és a falkámnak se. - mondtam.
-Figyelj! - fölém hajolt -Ott van apám nagy faháza Jejun. Mit szólnál, ha mi odamennénk? Ott biztonságban lennénk, amíg Ti megnyeritek a harcot. - mondta. Nem is olyan rossz ötlet.
-Ezt holnap bővebben megbeszéljük, mert nem hülye ötlet. Sőt! Fantasztikus ötlet, és a falka is veletek megy. És! Már tudom, hogy ki fog megvédeni titeket. - vigyorogtam.
-Szeretlek. - nézet rám komolyan. Melegség öntött el, és meg is lett az eredménye. Villámok kezdtek csapkodni, és kezdet esni az eső. Szóval a két alfa elemei működtek.
-Én is téged. - mondtam neki. Szíve hevesen kezdett verni, kezem pedig a mellkasára, pont a szívére raktam.
-Érzed? - nézett le a kezemre.
-Igen. - mosolyogtam rá. -És hallottam.
-Most zavarba jöttem. - bújt a mellkasomba. Felnevettem.
-Aranyos vagy. - simogattam meg a haját. Illata már rég az elmémbe éget, de ebből sose elég. Belőle sose elég.
-Gonosz vagy. - motyogta.
-Dehogy. - nevettem.
-De. - mart az oldalamba, mire felnyögtem.
-Még egy ilyen és megharaplak. - morogtam. Kuncogott.
Mellém feküdt, és magához húzott.
-Hogy is mondta a Black fiú? Ő a saját Napja? Akkor Te pedig az enyém? Mennyi fok vagy? - kérdezte.
-43-45. De farkas bőrben 55. A bunda miatt. - mondtam.
-Hát, Én se fogok fázni télen. - mosolygott
-Nem. - mosolyogtam vissza.
Jongin hamarabb aludt el, Én pedig azon agyaltam, hogy mi legyen.
*Fent vagy Ayumi? - szóltam meg telepatikusan.
*Igen. Mi a baj?
*Az még nincs, de rossz érzésem van. Nem bízok Jaejoongban, és Jongin bogarat ültetett a fülembe.
*Mi lenne az?
*Küldjük el a falkát és az embereket. Jejun van egy házuk, oda lehetne menniük, amíg mi...
*Biztonságos lenne?
*Tudok valakit aki tartozik, Ő egy vámpír mágus.
*Vámpírt, egy falka farkashoz?
*Igen. De Ő jó. Majd elmondom pontosan honnan ismerem, holnap pedig beszélünk a farkával.

Ezzel végeztem a beszélgetéssel. Másnap pedig felvázoltuk a dolgot mindenkinek, persze nem tetszett nekik, de belementek. Így mindenki készülni kezdet az útra, mi pedig Ayumival, neki kezdtünk felkészülni. Hosszú menet lesz, de ketten erősek vagyunk.