Elkaptam
Ayumi kezét és egy szikla mögé húztam hogy biztonságban
legyünk. Láttam rajta hogy kissé zavart, a szemei pedig szürkévé
váltak. -Jól vagy?-kérdezte az anyja aggódóan tőle. -Ha jó cél
vezérel, a könyv az öledbe hull Soyun.-pillantott rám idegen
szemekkel. Az ütő is megállt bennem s teljesen lefagytam.-Mi a
baj? Miért nézel rám így?-értetlenkedett Ayu már tisztult
fejjel. -Mit jelent amit mondtál?-fordította maga felé az anyja.
-Az hogy hiányoztál régóta? Hát ha ezt nem érted akkor kiderült
honnan örökölte Jongin az eszét.-pislogott ravaszul. -Hé
anyáddal beszélsz! -bocs nem hagyhattam ki.-nevetett. -Nem
emlékszel arra amit utána mondtál?-tettem fel fojtott hangon a
kérdést. -Nem tudom miről beszélsz.-fordította oldalra a fejét.
-Mindegy. Menjünk.-kilestem egy folyosóra de a szemem elé
hihetetlen látvány szegült. Karok nyúltak ki a földből, most
nyugodtan hevertek de vajon meddig? -Ez az elátkozott lelkek
folyosója.-közölte velünk a farkas mama-Akit ezek a karok
elkapnak, soha többet nem eresztik el. Lehúzzák a pokol pincéjébe
és megcsonkított testét dobják csak vissza. -Ez azért kicsit
olyan mint egy horrorfilmben.-kuncogott Ayu. -Megoldom.-kezem a
talpam alatt lévő poros földre fektettem és egy pillanat
koncentrálás után egy hídat emeltem a karokat felett. -Előre
megyek.-fogta meg a vállam Ayumi és félretolt. Nagyon hülye dolog
tőle ez a pesszimizmus hogy ő fog meghalni. Nem fogom hagyni hogy
megtörténjen. Akár a könyvvel, akár nélküle, de megállítjuk
Bal-t. Jaejoong vajon melyikünknek szurkol? Vagy egyáltalán a jók
közé tartozik? Ayumi érzi a könyvet! Vagy nem is csak a könyvet?
Túlságosan tiszta és érzésekkel teli, így bizonyára érzékeny
az ilyesmi hatásokra, vajon az Isteni hatások is így hatnak rá?
Érdekes azt az egyet biztosan tudom. Hirtelen megtorpant, én pedig
nekiütköztem. -Itt van a könyv. Érzem!-nézett rám üveges
szemekkel, félt! Még szép hogy félt, hisz én is félek. -Hol
van?-fogtam meg nyugtatóan a kezét. -Az alatt.-nyújtotta ki a
kezét és egy hatalms sziklára mutatott a szakadék túlfelén. -Én
felemelem, te pedig repíts ide. -Nem tudom hogy képes vagyok-e
rá.-kezdett el kételkedni magában. -Menni fog! Itt vagyok veled!
-Rendben.-adta meg magát. Kezeimet az ottami föld felé fordítottam
s alápolcoltam a hatalmas sziklának. Remegő kezekkel ő is
koncentrálni kezdett, s egy erős folytonos fuvallattal lebegtetni
kezdte az apró kemény kötésű könyvet. Lassú de biztos
mozdulattal fogta meg s ölelte magához a kis iratot. -Na húzzunk
innen mert kiráz ettől a helytől a hideg. -Ja bocs az én voltam,
kicsit melegem van.-válaszolt Ayu bűnbánó arccal miközben egy
apró tornádó legyezte. -Bolond.-kuncogtam feszülten. Valahogy ez
túl könnyű volt, hol vannak a démonok és Lucifer? -Na az
ördöggel sem találkoztam.-vágott szomorú fejet Yu. -Rám
kíváncsi valaki?-hallottunk egy idegen hangot. Lassan fordultunk
meg, a szemünk elé nem az tárult mint amire számítottunk. -Ha te
vagy az ördög igen.-pislogott Ayumi nagy szemekkel, de a száját
nem tudja befogni. -Akkor örvendek a találkozásnak Ayumi.-hajolt
meg a magas, feketehajú srác Yumi előtt.-Magával is
Soyun.-fordult felém és előttem is meghajolt. -Nagy
megtiszteltetés uram.-hajoltam meg én is, s arra vártam hogy Yumi
követi a példámat de nem tette. -Hát Luci én nem ilyennek
képleltelek.-csúszott ki a száján, mire az anyja is és én is
könyökkel oldalba böktük.-Mivan? Tényleg nem ilyennek
képzeltem!-háborodott fel rajtunk. -Bocsáss meg neki.-hajolgatott
az anyja össze-vissza. -Ezt a testet Hongbinnek hívják. Szólíts
csak annak.-kacsintott rá lazán. Ez a csaj mindenkivel jóban tud
lenni?-De bocsáss meg nekünk egy pillanatra.-fogta meg a karom s
elkezdett visszafelé húzni egy kicsit. Mikor biztos volt benne hogy
senki sem hall minket visszafordult hozzám-Mivel ti is a hold
gyermekei vagytok, ezáltal az én gyermekeim is. Azért kaptátok és
értétek el a könyvet, mert én megengedtem nektek. Tudom hogy
egyik áruló fivéretek hozott ide benneteket. Nem bízhattok benne!
Ha átadjátok neki a
könyvet, az életetekre fog törni és a birodalmam is
veszélyezteti.-vissza húzott a többiekhez-Most pedig szeretném ha
elfogadnátok egy-egy ajándékot.-nyúlt bele a szmokingja belső
zsebébe s kivett valamit. Ayumi jobb kezét elvéve egy ezüst
gyűrűt húzott az ujjára, majd ugyan úgy az enyémre egy
aranyat.-Ezek a gyűrűk felerősítik a lelketek erejét ezáltal az
elemeket nagyobb hatásokra vehetitek rá.-indult el tőlünk-Mellesleg
tetszik a telepatikus erőd.-fordult vissza Yumihoz, majd eltűnt egy
lángcsóvában. Telepátia! -Ez meg milyen telepátiáról
beszélt?-pislogott Ayu. -Majd elmondom!-kaptam el a karját és a
rés felé cibáltam. Áttérve a vállát megfogva sugároztam az
elméjébe. *Ne add neki a könyvet! *Rendben.-vigyorgott vissza. -Na
menjünk haza.-ásítottam színészien. JJ a vállunkra tette kezét
s otthon is voltunk. Jongin erős karját körém feszítette, Tao
pedig Yumi köré.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése