~Soyun. 18. Fejezet ~

Tombolt bennem az adrenalin. Tudtam,éreztem, hogy Jaejoong Balt mellett állt, de nem gondoltam, hogy harcolni is fog, főleg azt nem, hogy meg is vágja Ayumit.
Jaejoong csak hörgött a fogaim közt, aztán egyetlen harapással eltörtem a nyakát.
Balt persze nem erre számított, de a döbbenet hamar eltűnt az arcáról. Ayumi nehezen kapott levegőt, de még élt.
-Igaza volt Jj-nek. Erős vagy. És bátor, hogy szembe mersz szállni velem. Lassan raktam a mancsaim, hogy elé álljak, de látszott hogy van benne egy kis félsz, ezért hátrált. Ember alakot vettem fel, és pár indából magamra növesztettem egy "ruhát", hogy takarjon.
-Rossz emberrel... Bocsánat! Farkassal kezdtél ki. - néztem rá, szemeim teljesen elfeketedet, mivel Ayumi eszméletlen, a gyűrűje segít, amitől mintha bennem lenne Ő is. Balt persze erre se számított, főleg amikor megcsillant a kövem és a gyűrű rajtam.
-Az a mocsok!! Képes volt nektek adni a Teremtés gyűrűjét? - sziszegte.
-Szóval így hívják ezt a kis bizsut? - emeltem meg a kezem. -Tudod Bal. Szólíthatlak így? Kicsit hosszú a neved, de mindegy is. Nos... Azt ugye tudod, hogy egy oroszlán, hogy védi a kicsinyeit? - összezavarodott. -Megsúgom neked. Megöli azt aki akárcsak rá néz, vagy megtámadva elkergeti. De! - jobbra-balra járkáltam, a de szócskánál megálltam, s felmutattam a mutató ujjam, és rá néztem. -Egy Farkas! Úgy védi a falkáját, hogy megöli a támadót, és nem csak elkergeti. És ebből mi következik le neked? - néztem rá. Nem értette mi van. Látszott rajta. -Se tipp, se semmi? Hmm... - fogtam meg az állam. Újra farkas bőrbe bújtam, és elkezdtem támadni, amikor már eszméletlen volt, ember lettem, és oda rohantam Ayumihoz. Kihúztam magamból a tőrt amit belém vágott Balt, Ayu fejét pedig az ölembe vettem a fejét -nem voltam meztelen, újra indák és levelek takartak.
-Ayumi! Segíts, kelj fel kérlek! Egyedül nem tudom elmondani a verset! - keltegettem. Szerencsére a seb már nem vérzet, de lehet van belső vérzése, az nagyon lassan gyógyul, mert a vérünk más, mi mások vagyunk. -Ayu kérlek! Tao miatt kérlek. - pofozgattam.
-Még egyszer pofon vágsz, leharapom a kezed. - morogta. Felnevettem.
Na akkor... - megfogtam Ayu kezét, feljebb húztam a mellkasomhoz, hogy Ő is lássa Balt, aztán elkezdtük
~Csúfos rosszal szembe szállunk,
Kérjük szépen váltsd be álmunk.
Szűnjön meg a sötétség,
Tisztuljon ki végre az ég.
Pusztuljon el a gonosz,
Hogy elvesszen minden ami rossz.

Balt üvöltve rogyott térdre, mi pedig csak mondtuk és mondtuk,  amíg hatalmas karmos karok nem nyúltak fel érte, és húzták a mélybe.
-Vége. - motyogta Ayumi.
-Igen. - homlokom a fejének döntöttem.
-Menjünk a fiúkhoz. - motyogta. Látszott, hogy alig van ereje, de tartja magát.
-Gyere. - lassan álltam fel vele. -Most farkason fogsz utazni. Tudsz erősen kapaszkodni? - Bólintott. Átváltoztam, felmászott, és mire a partra értem kétszer majdnem lefordult rólam. A párton várt egy csónak, amit még Kris és Lay rendezett ide. Igaz, kicsit messzebb van így Jeju és csak másnap délután értünk oda, de ott voltunk. Kris készített oda pokrócot, és ruhát nekünk.
Fáradt voltam a harc és a vezetés miatt, de legalább Ayumi él.

-Soyun! - kiabált Tao. Aztán mindenki megjelent, Tao pedig kivette a kezemből Ayumit, és rohant is be vele. Én pedig a homokra rogytam, és elvesztettem az eszméletem. Kimerültem. Még hallottam ahogy Reita kiabál, hogy Soyun,, majd Kait is éreztem, de innentől kép szakadás.