~Ayumi 17.Fejezet~

Reggel kómásan ültem fel Tao mellett az ágyon, még mindig a tegnap éjjel hatása alatt álltam.

-Jó reggelt. -dorombolta a fülemben miközben a fülem mögötti részt csókolgatta. A gerincem beleremegett és a szívem is az övével párhuzamosan felgyorsult.

-Neked is.-fordultam felé és ajkam az övére tapasztottam. Az ölébe húzott én pedig a hajába túrtam.-Megőrjítesz!-suttogtam miközben kicsit elváltam tőle.

-Ahogy te is engem.-kuncogta és összekulcsolta a kezeinket. Az ölében ülve néztem az arcát és elmémbe véstem minden egyes vonását. Talán utoljára láthatom.

-Szeretlek.-simítottam végig az arcán és a szívem is belefacsarodott ahogy elképzeltem hogy többet nem érinthetem meg.

-Én jobban.-húzott közel és megcsókolt. Teljesen hozzá bújtam és a szívverését hallgattam.

-Menjünk ki.-suttogtam pár perc elteltével, s nagy nehezen felöltöztünk és kimentünk.

-Pont jókor jössz Ayu. -fogta meg a kezem Soyun -Mondanunk kell nektek valamit.

-Igen.-hajtottam le a fejemet-El kell mennetek.

-Mi?!-hápogott Tao mögöttem.

-Nem biztonságos itt nektek. Jongin-éknek van egy házuk messze innen, oda kell mennetek.-magyarázta Yun.

-És ki fog vigyázni az emberekre ha olyan messze lesznek?-értetlenkedett Junhyung.

-Ti!-pillantottam rá.

-Te megvesztél? Hogy képzeled hogy itt hagylak teljesen egyedül?!-kiabált rám.

-Hyung. -suttogtam, fájt hogy így kiabál. Mivel tudja hogy nekem fontos hogy biztonságban legyen.

-Ne Hyung-ozz itt nekem!-vágta földhöz a pólóját ami a kezében volt.

-Na idefigyelj Yong Jaesoon!-kiabáltam a valódi nevét-Fogd fel hogy én vagyok az Alfa és azt csinálod amit mondok! És én azt mondom hogy elmész abba a tetves házba és ott nézed a négy falat! Nem mész ki! Nem telefonálsz! Nem csinálsz semmit! Megértetted??! Ott ülsz és várod hogy Soyun szóljon hogy kijöhettek!

-Nekem ő nem parancsolgat!

-De ha én nem élem túl akkor ő fog parancsolgatni!-kiabáltam és könnyes szemekkel kirontottam a házból. Ledobáltam a ruháimat és farkas bőrbe bújva rohantam. Tudom hol van az a Jejun-i ház így arra iramodtam meg. De megálltam félúton és lassú gyaloglásban mászkáltam körbe az erdőben.

~Hol vagy?-hallottam meg Hyung hangját a fejemben.

~Hagyj békén!-morogtam és visszaindultam a tengerpart felé. Ott emberré alakultam és bementem a vízbe.

-Tudtam hogy itt vagy.-jött be mellém Junhyung és átkarolta a derekamat.

-Megmondtam hogy hagyj békén.-jött fel morgás a torkomból.

-Hogy értetted ha te meghalsz?-suttogta.

-A jóslat szerint valamelyik alfa meg fog halni. Én pedig nem fogom hagyni hogy Soyun legyen az.-játszadoztam a vízzel és egy vízbuborékban lévő hallal néztem farkasszemet.

-Nem magadra gondolsz először.-motyogta.

-Nem. Nem fogom hagyni hogy a bátyám szenvedjen Yun nélkül! Na meg jobb alfa mint én.-érintettem oda az orromat a halacska szájához ő pedig nyammogta azt.

-És mi lesz Zitao-val? Mi lesz a falkánkkal?

-Taonak ott van az unokanővére, a falkának pedig van egy pótalfa.

-És mi lesz velem? Vagy rám nem gondoltál? Mi lesz velem ha te már nem leszel?

-De gondoltam.-suttogtam s szépen lassan visszaengedtem a halacskát a vízbe-Megtalálod azt akibe bevésődsz. Szeretni fogod és vigyázol rá.

-De mi van akkor ha én nem akarok bevésődni? Mi van akkor ha én téged akarlak visszakapni? Az nem számít én mit akarok?

-Ebbe neked nincs beleszólásod, ha akarod ha nem bevésődsz. Engem pedig elfelejtesz, csak egy szép emlék leszek. Nem akarsz már engem, csak egy boldog pillanat leszek az életedben a sok között.-hajtottam le a fejem és kiindultam a vízből hogy vissza mehessek Yunhoz és gyakoroljunk. Mikor visszaértem a falkám már pakolta el a cuccait amiket áthoztak és egy kazal kaját.-Woonie!-szólítottam meg a fiút.

-Igen főnök?-mosolygott rám miközben az autóm csomagtartójába pakolta a kaját.

-Szeretném ha itt maradnátok és kihasználnátok a házat ha én nem lennék.-adtam a kulcsokat a kezébe és rámosolyogtam.

-Na de...-értetlenkedett.

-Suho!-szóltam a másik srácnak.

-Igen?-nézett hátra miközben Zeloval szórakoztak.

-Vigyázz rá.-mosolyogtam és nekidobtam az autóm slusszkulcsát.

-Meglesz.-vigyorgott vissza és Zelo leteperte. Mikor elmentem mellettük megborzoltam a kis újoncom haját mire vakkantott egyet. Bementem Yunhoz és a kezébe adtam a könyvet.

-Köszönöm.-mondta és válaszként bólintottam. Tao szobájába mentem és az ajtófélfának dőlve néztem ahogy csomagol.

-Vissza jössz még?-sóhajtotta mikor becipzárazta a bőröndöt.

-Mindent megteszek.-hazudtam, de tudtam ha olyan pillanat lesz nem fogok küzdeni mert beletörődtem.

-Megígéred?-villantotta rám összeszűkített szemeit.

-Igen.-bólintottam és átkaroltam a nyakát.

-Hiszek neked.-csókolt meg.

-Vigyázz magadra.-suttogtam.

-Ezt én mondhatnám neked.-nevetett fel feszülten.

-Mit ér az élet kalandok nélkül.-nevettem én is ugyan olyan görccsel a gyomromban. Visszamentem Yunhoz és átnyálaztuk a könyvet. A fiúkat elküldtük és Reita lépett elém mikor indultak.

-Tudom hogy nem ismerlek meg minden.-vakarta a lány a tarkóját-De vigyázz magadra.-nyomott puszit az arcomra. Hatalmas meglepett pillákkal néztem rá mire elvörösödött.

-Te is vigyázz magadra.-borzoltam össze a haját, a párja megfogta a kezét és elhúzta az autóba. Miután már elmentek a varázsigéket próbálgattuk.

-Francba hogy nem megy!-rúgott a porba Yun.

-Ha nem lazulsz el nem is fog.-morogtam és megfogtam a kezét.-Próbáljuk újra!

~Itt vagyunk mi erős tűzben,

Gyere Balti küzdj és győzz le!-kántáltuk mire megjelent. Ajkai gusztustalan mosolyra húzódtak mikor megpillantott minket együtt.

-Szóval igazak a kis pletykák? Visszatért a tékozló leány?-pillantott rám, mire mély morgás hagyta el Soyun torkát.-Így viselkedni egy vendéggel.-kuncogott Balti.

-Dögölj meg.-morogta Yun.

-Csak is utánad Soyun!-vigyorgott és tűhegyes fogai kivillantak. Érzékeltem egy másik lényt is ahogy Yunt célba véve egy tőrrel le akarta szúrni.

-Vigyázz!-löktem arrébb és az oldalamba vágta, erősen szorítva csuklottam össze.

-Ayumi!-kiabált.

-Tényleg betartottad a szavad rúgott belém Jaejoong, mire Soyun farkasként elkapta a torkát és cibálni kezdte.