~Ayumi. 13. Fejezet.~

Egy fura lény valami féle fekete tündér látogatott meg minket, a szívem hevesen vert és folyton Tao felé pillantgattam nehogy valami baja essen.
-Felesleges pakolni, akár most is indulhatunk.-vágtam a tündérhez. A tündérekről mindenkinek a kis miniszoknyás, pillangó szárnyas csajok jutnak eszébe de nem fenékig tejfelek azt nem tudják. Elbúcsúztam Taotól a szívemet otthagytam neki, de a fájdalmat nem láthatja rajtam senki. Nem félhetek! Jongin is átkarolt majd a fekete szárnyas madár elé álltunk. Tudom hogy tisztelni kell őt, de azt nem szabhatja meg hogy mit gondoljak.
-Élvezetes lesz az utazás.-vigyorgott engem meg kirázott a mosolyától a hideg. Vállunkra csúsztatta a kezeit és egy szemvillanásnyi idő alatt egy hatalmas őserdő szerűség közepében találtuk magunkat. A fákat moha lepte el és kígyók siklottak fel rajtuk, még jó hogy nem félek az ilyen „ijesztőnek” vélt állatoktól. Például a kígyókat pókokat kifejezetten szeretem. Lassan lépkedtünk a tündérke után.
-Tündérkém, hová megyünk?-pislogtam a hátára mire felnevetett.
-Hát kiskutyám, majd meglátod.-nevetett fennhangon.
-Tündérkém?-kérdezte elfojtott hangon tőlem Soyun.
-Miért?-vontam vállat-A tündérkém megnevezés nem sértő.-megálltam és teljes csendben figyeltem a hangokat-Sikoltás?-suttogtam ahogy hallgatóztam. Előre futva verekedtem át magam a hatalmas lapuleveleken és ágakon.
-Állj már meg Ayumi!-hallottam Soyum kiabálását.
-Van egy tippem ki fog meghalni.-hallottam a tündérke hangját.
-A nénikéd térde kalácsa.-morogtam magamnak és egy hatalmas barlang szája előtt torpantam meg.-A pokol kapuja?-kiabáltam rá meglepetten.
-Ahogy mondod.-mosolygott rám a tündérke.
-Ez most komoly?-akadt ki Yun és az idegtől tűzgömbök keletkeztek a kezében miközben remegett.
-Nyugi Yun. -fogtam meg a kezét és a vízzel eloltottam a benne lángoló tüzet.-Megcsináljuk.-néztem őszintén a szemeibe. Egy aprót bólintott én pedig elengedtem a kezét és a kis tündérkém mellé álltam.- Na meg ha rajtam múlik te mész haza élve.-vontam vállat és beindultam a barlangba.
-Nem túl előnyös hozzáállás.-lépkedett utánam ruganyos mozgással a vezetőnk.
-Ez nem hozzáállás hanem tény.-válaszoltam neki amíg Yun lemaradt-Nem fogom hagyni hogy neki baja essen és azt sem hogy a bátyámnak fájdalmat okozzon vele.
-És mi lesz a te pároddal?-megtalálta az egyetlen dolgot ami miatt én is szeretnék élni.
-Átvészeli, ott van neki az unokanővére.-hajtottam le a fejemet és azt kívántam bár csak most Tao karjai között lehetnék. Bárcsak nem születtem volna farkasként és normális életem lehetne. Talán most nem kockáztatnám az életemet mindenkiért, hanem otthon főznék a férjemre, óvodába vinném a gyerekeket és élhetnék. De nem! Nekem pont farkasnak kellett születnem és kockáztatnom a fikarcnyit sem érő életemet olyanokért akiket talán soha nem ismerek meg. Rühellem emiatt az Istennek nevezett elemet. Már ha létezik!-Isten chh. -prüszköltem mire Yun és a fekete hajú cukipofa felvont szemöldökkel rám meredt. Mindegy, eldöntöttem! Ha úgy alakul és meg kell halnia valakinek én leszek az! Hiányozni fognak, Hyung ölelései, Woonie okoskodása és a többiek. De legfőképpen az éppen csak megismert bátyám és a szerelmem.-Ha már lemegyünk, remélem az ördöggel is találkozok.-motyogtam előre mikor bekukucskáltam az egyik sarkon.
-Ne beszélj hülyeségeket!-háborodott fel Soyun.
-Miért?-fordultam hátra-Ha már tanulmányi kirándulásra jöttünk ahol az életünket kockáztatjuk olyanokért akiket sosem ismertünk és talán nem is fogunk, legalább valami olyat is lássak amire kíváncsi vagyok.
-Te kíváncsi vagy az ördögre?-hallottam az enyhe megbotránkozó hangot Yun hangjában.
-Figyelj! Ha már az istennek nevezett kis kölköt nem láthatom legalább a genyót hadlássam. Legalább ha túlélem mondhatom hogy találkoztam az ördöggel, nem csak azt hogy jártam a pokolban.
-Fura egy lány vagy te.-vágott meglepett fejet a tündérke.
-Köszönöm.-hajoltam meg és befordultam az utolsó sarkon. De az én szerencsémmel nekimentem egy rohadt nagy ajtónak.-Ó hogy az a...-fogtam meg az orrom.
-Így jár az aki hülyeségeket beszél.-kuncogott rajtam Yun mire rányújtottam a nyelvem mint egy ötéves.
-Furcsa egy páros vagytok ti ketten, Soyun alfa: Nyugodt, előre gondolkozó és kimért. Te pedig Ayumi a gyermeki hevesség, meggondolatlanság és kíváncsiság vagy. Nem is tudom melyikőtöknek szurkoljak. Érdekes egy menet lesz az biztos.-állt felettünk a tündérke.
-Maradjunk annyiban hogy a nyugodt királynő fog nyerni.-morogtam és észrevettem egy akkora rést az ajtón amin beférünk.
-Köszönjük a vezetést.-hajolt meg Yun a pasi előtt.
-Te nem jössz?-mutattam befelé miközben a csávóra néztem.
-Innentől nektek kell boldogulni, én nem léphetem át ezt az ajtót.-mosolygott rám.
-Hát akkor köszi tündérke.-vigyorogtam rá és intettem neki hogy hajoljon le. Kíváncsian hajolt le én pedig egy puszit nyomtam az arcára, tényleg olyan vagyok mint egy ötéves.
-Hát igazán nincs mit.-nevetett.
-Menjünk.-nyújtotta felém a kezét Soyun.
-Hajrá jók.-doromboltam és megfogtam a mancsát. Bebújtunk a résen és egy hihetetlenül gusztustalan világ tárulkozott elénk. A mérhetetlen rothadt hús és émelyítő kénszag fullasztóan hatott rám, a meleg már a tüdőmet is égette és a sikoltás! Begörcsölt a fejem tőle. A vörös sziklák mögött bujdokolva haladtunk egyre beljebb a pokolban. Egy arcot pillantottam meg. Ismerős de még is ismeretlen arc volt.-Mama?-fagytam le a kikötözött és kampókkal felakasztott ember előtt.
-Menjünk Ayu!-rántotta meg a kezem Yun.
-Mama!-szóltam hangosabban és szinte osonva rohantam oda hozzá.
-Ayumi?-nézett meglepetten az édesanyám.
-Mit keresel te itt?-gyűltek könnyek a szememben ahogy láttam hogy csurog a vér a húsába mártott kampók miatt.
-Mikor otthagytalak titeket, aláírtam a pokolba induló vonat belépőjegyét. -fordította el a fejét-Sajnálom.
-Tovább kell mennünk.-fogta meg a derekam Soyun maszkszerű arccal.
-Meg kell mentenünk.-csurogtak a könnyek az arcomon.
-Nem tehetsz érte semmit. Ha már ide került, nem juthat ki.
-Nem érdekel!-kisebb tornádóval emeltem fel magam és leaggattam majd levittem a földre.-Minden rendben lesz.
-Menjünk.-kapta el a kezemet Yun én pedig édesanyámat húztam magam után.

~Soyun. 12. Fejezet~

-Nekem is van. Lélek kő a neve. Mivel minden Alfa teliholdkor született, a Lelke egy pici darabja, egy ilyen kőbe záródik. - emeltem fel az enyémet.
-Jé, olyan a színe mint a Te szemednek. - mondta Reita.
-Igen. - nyújtottam neki a láncot, de az fogta magát, és rá tekeredett a kezemre. -Más csak engedély után érintheti. - húztam vissza a kezem. -Ha ez kifehéredik, akkor meghaltál. Bal ezt keresi. De azt nem tudja, hogy két ilyen kő van itt. - néztem Ayumira.
-Ki az a Bal? - kérdezte.
-Balphegor. Ő támadott meg. - ültem le. -Bal, egy felsőbb rendű démon. Csak az ilyen démonok képesek saját testben fel jönni az ember világba. Álltalában, Lucifer küldi fel őket, de Ő valamiért engedély nélkül jött fel. Nem tudom mit akar, de nála van a Könyv!
-Mi az a Könyv? - kérdezte Reita.
-A Minden lények könyve. Abban benne van, a világ össze még élő, vagy esetleg már csak mitoszokban élő, lények. Le van írva, hogy hogy tudsz megölni egy Kimérát, vagy esetleges egy farkast. Bármit. Veszélyes, főleg az Ő kezében, mert van egy sejtésem mire neki a lélek kő és a könyv. - álltam fel.
-És mire neki? - kérdezte Chanyeol.
-Elpusztítani a Mennyt. Fel akar menni. És ezt csak így tudja elérni. Akkor pedig, hatalmas háború indul, amiben se ember, se más élő lény, nem maradna életben.

Este egyedül voltam kint, kicsit körbe néztem az erdőben, Reitát nem engedtem haza, mondtam Luhannak, hogy menjen neki ruhát hozni, mivel Bal látta, Ő is célpont. Ezért nem a legjobb dolog védtelenül hagyni. Éreztem, hogy Kai rám gondol. Mire elmosolyodtam. Örülök, hogy gondol rám.
-Azt mondtad Bal-nak, hogy nincs nálad a kő?  - hallottam egy hangot. Morogva fordultam meg. Fekete hajú, fekete ruhában, fekete szárnyú férfi állt előttem. -Jaejoong vagyok. - hajolt meg. -Fekete tündér. - egyenesedet fel. -Segíteni jöttem. - húzta be a szárnyait. -Nálam van a kulcs, az utolsó elem. - emelte fel az arany kulcsot, amin két kis szárny volt. Felmorrantam. -Nem lehetne, ezt védett helyen megbeszélni? - engedte ki a szárnyát. Hátra léptem kettőt, és mi úton voltunk, szóltam Ayuminak, hogy azonnal jöjjenek hozzánk. Ember alakban engedtem be Jaejoongot, Reita pedig felsikoltott a két szárny, és fekete szem láttán.
Hamarosan megjött Ayumi is, és az egész falka, egy körbe vetődött, mi hárman voltunk közepén.
-Hallgatunk. - mondtam.
-Nem vagyunk, kicsit sokan? - ült le Jaejoong, egy kecses mozdulattal a kanapéra.
-Egy falka vagyunk, semmit se titkolunk egymás előtt. - mondtam.
-Beszélj! - szólt rá Ayu.
-Két női Alfa... hmm, tehát a jóslat igaz. - nevetett, nekem pedig most lett elegem. Torkát megragadva emeltem fel, mire kifordult, kiengedte a szárnyait, és földhöz vágott. Ayumi azonnal ugrani készült, de Jaejoong kezét felemelve, mindenkit, mozgás képtelenné tett.
-Tudod miről híresek a Fekete tündérek? - nézett rám Jaejoong.
-Igen. Tudom. - nyögtem ki.
-Akkor, ugye, nem kell elmegyaráznom, hogy bánjatok velem tisztelettel? - szorított a nyakamra.
-N..ne..m. - préseltem ki magamból a betűket.
-Akkor, ezentúl ezt várom el. - lehajolt, és megnyalta az ajkam, majd kiegyenesedve, elengedte a torkom, én pedig a hirtelen tüdőmbe tóduló levegőtől köhögni kezdtem.
-Mostmár elmondod mi ez a jóslat? - álltam fel.
-Persze. - ült le, és a többiek már tudtak mozogni. -A jóslat úgy szól, hogy két Alfa győzi le a gonoszt, de csak egy marad életben, a háborúban. Szóról szóra nem jegyeztem meg, csak a lényegét. Tehát, ebből az következik, hogy ha a háború előtt megállítsátok Bal-t, akkor minden szép és jó lesz. De, ehhez kell egy másik könyv. Csak  az a könyv nincs itt, oda pedig csak a két Alfa léphet. Szóval, irány pakolni, és úti cél a Purkatórium. - vigyorgott. Lefagytam.
-Felesleges pakolni. Akár most azonnal indulhatunk. - mondta Ayumi.
-Igaza van. - néztem Ayura. -Induljunk. Minnél hamarabb megvan a könyv, annál hamarabb végzünk Bal-al. - mentem Kaihoz. -Maradjatok itt, védett a ház. Taemin, vannak könyvek a szobám melletti könyvtárban. Reita, a kamra tele van, bármit elvehetsz.
-Vigyázatok magatokra. - mondta Tao, és megölelte Ayut. Majd Ayu egy puszit adott az ajkaira.
Ránéztem Kaira, aki kicsit lehajolt és megcsókolt.
-Vigyázz magadra. - suttogta.
-Meglesz. - mondtam.
Kai még megölelte Ayut aztán Jaejoong elé álltunk.
-Mehet a menet. - mondta Ayu.
Jaejoong felállt, és ránk vigyorgott. -Élvezetes lesz az utazás. - mondta. Kezét a vállainkra rakta, és egy nagyon fura helyre érkeztünk.
Már előre félek.

~Ayumi 11.Fejezet~

Mélyet sóhajtva vettem a kezemben a nyakamban lévő nyakláncom medalionját, éreztem ahogy Tao rám gondol és felpattantam a székből.
-Jól vagy?-pislogott rám Jongin.
-Mennem kell.-mentem gyorsan a szobámba és felkaptam egy macskanadrágot és egy éppen hogy mell aljáig érő toppot egy deszkás cipővel karon öltve. Nem volt kedvem átváltozni így lassú kocogásba kezdtem, ahogy a part mellé értem megláttam Taot ahogy a vizet nézi.-Szia.-léptem ki a fák mögül mire összerezzent.
-Szia.-mosolygott rám, én pedig mellé totyogtam-Jól nézel ki.
-Köszönöm.-lépkedtem közelebb a vízhez és leguggoltam hogy beleérjek. Hallottam ahogy közelebb lépked hozzám, majd felemelt a csípőmnél fogva. Lágyan megfordított hogy szembe álljak vele, a szívem azt hittem kiugrik, s szemeimmel elvesztem az övéiben.
-Gyönyörűek a szemeid.-fürkészett, pillantásomat lesütve pirultam el.
-Miért hívtál el?-pillantottam fel rá, mire egy féloldalas mosoly húzódott ajkaira.
-Tudom hogy belém vésődtél.-emelte fel a fejét diadalittasan.
-Ne dörgöld az orrom alá.-morogtam és próbáltam visszaguggolni a vízhez hogy játsszak vele, de nem eresztett.
-Szeretnéd tudni a döntésemet?-az ereimben megfagyott a vér.
-Ilyen gyorsan döntöttél?-suttogtam lehajtott fejjel.
-Nem volt olyan nehéz mint képzeltem.
-Ne kímélj.-erősítettem meg a szívem és az arcom maszkszerűvé vált. Ezt észre véve lassan közeledni kezdet felém, s mikor a fülemhez ért:
-Kellesz.-suttogta és megcsókolta a nyakam. Halk nyögés jött ki a torkomon s a meglepettségtől kitágult szemekkel néztem a partot. Kissé eltolt magától majd ajkaimra tapadt. Csókja birtokló és tüzes akár csak a tekintete, nyaka köré fontam a karom és a hajába túrtam, mire csípőmnél fogva magához húzott teljesen.-Ez jobb mint valaha is képzeltem.-kuncogott halkan két csók között.
-Jahj hallgass.-nevettem fel és a homokba löktem majd fölé kerülve újra megcsókoltam. Lassan a csókcsata végén lenyugodtunk és csak a tengert néztük. A homokból felkelve újra a vízhez lépkedtem. Fölé tartva a kezem kezdtem el játszadozni a cseppekkel.
-Mit csinálsz?-karolta át a derekamat hátulról és újra a nyakamat kezdte csókolgatni.
-Csak játszok a vízzel.-kuncogtam, lassan kígyószerű vízoszlop emelkedett ki a helyéről és az ég felé siklott ahogy forgattam a kezeimet. Lágyan a csuklóm köré fonódva dermedt jéggé, apró karkötővé formáltam egy kis jégfarkas medalionnal.
-Ez nagyon szép.-suttogta Tao. Jobb kézzel egy csuklólegyintéssel vált párává az egész.-Menjünk haza.-tért magához a meglepettségből.
-Rendben.-bólintottam és csípőmet karolva vezetett hozzájuk. Benyitott s minden szempár ránk szegeződött, volt velük egy lány. Apró, szép arcú lányka. Furcsa módon ahogy megpillantott elmosolyodott. Mosolya mint a vízen áttűnő fény csillogása.
-Sziasztok.-vigyorgott Tao mindenkire és húzott maga után egészen a kanapéig.
-Sziasztok.-kuncogott a lány az arckifejezésemen -Reita vagyok.-nyújtott nekem kezet.
-Ayumi. -fogadtam el és meghajoltam.
-Sokat hallottam már rólatok Luhan-től. -pislogott a farkasra majd egy apró puszit lehelt az arcára.
-Remélem nem csak rosszat.-kuncogtam mikor Tao az ölébe húzott. Soyun és Jongin léptek be kis idő elteltével a házba kézen fogva.
-Üdv nálunk.-mosolygott rám.
-Üdv.-bólintottam egy apró mosollyal az arcomon és a medálomat kezdtem megint bizergálni.
-Mi van a nyakadban?-pillantott rám kikerekedett, aranysárga szemekkel.
-A nyakláncom.-pislogtam rá.
-Szabad?-kérdezte, mikor nem tudott hozzáérni a nyaklánchoz.
-Igen.-motyogtam, amíg nem ejtettem ki a választ valahogy mintha taszította volna a medált úgy csúszott tőle egyre messzebb. Az engedélyt megkapva érhetett csak hozzá.
-Honnan van?-pislogott a szemeimbe.
-Édesapámtól kaptam, az egyik vadászata és járőrözése alatt találta egy barlangban. Amint meglátta tudta hogy nekem lett szánva. Azt mondta nagyon vigyázzak rá.-pislogtam.
-Olyan színű akár a szemeid.-nézett rám Reita.
-Igen.-eresztette el Soyun a láncot és visszalépett a bátyámhoz.

~Soyun. 10. Fejezet~

Figyeltem az esti erdőt. Ma már senki se fog kimenni, és a vámpírok se fognak mozgolódni, mivel az egész erdő  kén és pokol szagú. Tudom ki az. Tudom mit akar.
-Balfhegor! - suttogtam a nevett, mire megjelent pont a faház előtt. Gyors léptekkel mentem le a lépcsőn, és vágtam ki a bejárati ajtót.
-Örülök a megtisztelő hívásnak Soyun Alfa. - hajolt meg. Gúnyos vigyora kivillant.
-Soyun? - hallottam Reita bizonytalan hangját.
-Menj vissza! Nem mehet be, bent biztonságosabba. - néztem hátra. Bólintott, és bezárta az ajtót. De tudom, hogy az ablakból a falka is figyel.
-Gyönyörű lány. Kár lenne érte! - vette le a kapucnit a fejéről, Én pedig támadó pózt vettem fel.
-Ha hozzá mersz érni! Darabokra szaggatlak Te bestia!  - morogtam rá. Remegni kezdett a Föld alattam, kezeimben pedig tűz golyók jelentek meg.
-Nőtt az erőd apád halála óta. Tehát nálad van az amit keresek. - mondta, közben közeledni kezdett. Lassú macskás léptekkel. -Nincs nálam amit keresel. Se a könyv. Se a kulcs. Tudom mit akarsz, de nem tudom apám hová rejtette. - lejebb hajoltam picit, szemeim megvillantottam.
-A kő maga Te vagy. A kulcs pedig apád a hegyekbe rejtette, a könyv pedig már nálam van. - mondta vigyorogva.
-A kő kivált belőlem amikor Alfa lettem. - mondtam. Meglepődött.
-Tehát nem bírta a tiszta Alfa véred. Érdekes. Akkor hová raktad? - nézett rám.
-Amióta Alfa vagyok nem tudom hol van.  - kicsit kiegyenesedtem. -Az kizárt. - nézett rám.
-De, pedig így van. Szóval hagyj békén engem és a falkám is. Nincs közöm a hülye dolgaidhoz! - mondtam neki mérgesen.
-Igazad van. - mosolygott. -De azért még találkozunk Soyun! - fejére húzta a kapucnit és eltűnt. A házzal szembe fordultam, a Föld remegése abba maradt, a tűz golyók pedig eltűntek.
Mérges voltam, fáradt, és álmos.
Bementem, és egyenesen a szobámba mentem.
-Reita ma itt marad! - szóltam még le. -Senki se léphet ma ki a házból! - zártam be az ajtót. Ahogy lefeküdtem, Jongin jelent meg a szemem előtt.
-Jól vagy? - kopogott be Tao.
-Miért kérdezi ezt minden ember? - sóhajtottam.
-Reflex. - feküdt mellém.
-Ayumiba vésődtél. Döntöttél már milyen kapcsolat lesz köztetek? - néztem rá.
-Szerelmi. - suttogta.
-Úgy érzem Kai is ezt választotta, mivel nem álmodtam még rosszat. - mosolyogtam rá.
-Mit érzel amúgy? Ha Őt látod? - bújt hozzám.
-Teljes leszek. - mosolyogtam.
-Akkor, Ayumi is ezt érzi? - kérdezte.
-Persze. Minden farkas ezt érzi. Luhan is Reita iránt. - mondtam.
-Ez jó akkor. - mosolygott.
-Na, aludjunk, álmos vagyok. - motyogtam.

Másnap gondoltam kicsit sétálok kint. Tao amúgy is elment, meg a falka is szét néz a faluban, meg az erdőben.
-Egyedül? - hallottam meg Jongin hangját.
-Ezt Én is kérdezhetném. - ugrottam le a szikláról. -Mit keresel itt? És egyedül? - húztam rajta össze a pulcsit.
-Sétálni akartam, csak eltévedtem, és láttalak itt, gondoltam ide jövök.
-Jól tetted. - mosolyogtam rá. Hirtelen hajolt le, és nézett a szemembe. Lassan közeledett, és ajkait az enyémhez nyomta. Mint egy mágnes, úgy tapadtam hozzá, és túrtam a hajába.
-Ezek szerint már választottál. - motyogtam.
-Igen. És Te kellesz nekem. - homlokát a homlokomnak döntötte.
-Ezzel nagyon boldoggá tettél. - suttogtam.
-Gondoltam. - mosolygott.
-Menjünk, megmutatom hol lakunk. Ott még amúgy se voltál. - mosolyogtam rá.
-Rendben. - kézen fogott, és úgy idultunk el a faházhoz.

~Ayumi 9.Fejezet~

Jongin kiment ahhoz a lányhoz miközben én elveszve próbáltam megtalálni magam.
-Kai!-szóltam a bátyámnak.
-Mond!-fordult felém a lány öleléséből én pedig a fejemmel intettem neki hogy befelé,lassan sétálva ment be én pedig figyeltem minden lépését.
-Ha bármi baja esik JongIn-nak, széttéplek.-morogtam a lányra, mire felnevetett.
-Sokkal de sokkal erősebb vagyok nálad. És ezt amúgy én is mondhatnám az unokaöcsémre.-honnan tud róla? Pedig próbálom elfojtani. -Igen éreztem hogy belé vésődtél. Ezért vagyok nálad sokkal erősebb. Hozzád kóbor farkasok csatlakoztak, elszakadtak az előző falkától ezért vagy gyengébb akár milyen is a belső erőd. -ezek után nem nagyon figyeltem rá mert bemutatta azt a nagy tudományát-Van bétám az apám oldaláról, de valójában te vagy az. Viszont az Alfa véred ezt nem hagyja. Azért vagyok én az erősebb mert idősebb is vagyok és az én falkámba, beleszülettek a farkasok. Érted már?-egy apró bólintással nyugtáztam hogy egy pöppet egocentrikus a csaj, de még is van valami abban amit mond. De ne csodálkozzon ha alamuszi nyuszi nagyot ugrik.-Egyenrangú vagy számomra, pont mint én számodra.
-Hogy vésődtél be Kaiba?-kérdeztem kissé lenyugtatva magam.
-Tao után voltam, pár napja érkezett Kínából. És amíg vártunk, Ő betoppant abba a kis kávézóba ahol voltunk. Akkor láttam, és éreztem.-mosolygott.
-De ha bevésődsz gyönge leszel.-húztam össze a szemöldökömet.
-Dehogy leszel. Sőt! Sokkal erősebb leszel. Úgy látom, nem tudsz mindent még a farkasokról. Ha bevésődsz. Kialakul egy kapocs, ha bajod lesz, Tao megérzi, ha Ő van veszélyben, megérzed. Ő megtud gyógyítani téged, mint engem Kai. Az a kapocs ad még egy plusz löketett az erőidnek. De ha Tao meghal... vagy Kai.. ember leszel, elveszted a farkas véred, mert már nincs kiért élned. Már nem fogsz tudni átváltozni, nem lesz erőd. Halandó leszel.
-Ezt nem tudtam.-motyogtam szinte csak magamnak.
-Én mondtam hogy sok mindent nem tudsz.-válaszolta-De nekem mennem kell.
-Megyünk?-állt fel az egyik farkas.
-Igen. Ayumi, szívesen látlak titeket nálam, a házam ajtaja bármikor nyitva van nektek.
-Mi is titeket.-húztam ki magam és rámosolyogtam, de fél szemmel Tao-t néztem.
-Köszönöm a segítséget.-fogta meg a kezem mire fura fény kezdet világítani én pedig azt hittem ott kapok szívbajt tőle-Húgom!-én a húga? Pislogtam nagyokat.-Mától egy falka vagyunk, két alfával.-pillantott körbe én pedig Tao-ra pillantottam aki egy fél mosolyt küldött felém.
-Nincs mit megköszönni.-mosolyodtam el egyből ahogy Tao is.
-De! Az életemet mentetted meg.-erősködött.
-Jonginnak köszönd.-böktem a fejemmel a bátyám felé.
-Köszönöm.-nézett rá majd elindultak haza. Éreztem ahogy valaki engem nézett és láttam ahogy Tao egyre kisebb lépésekben jön felém.
-Holnap van kedved lejönni felem a partra?-vakarta meg a tarkóját zavartságában.
-Persze.-mosolyogtam rá majd adtam az arcára egy puszit, Soyun vissza adta Tao kezébe a pulóverét majd hagyta hogy felmásszon a hátára. Egy utolsó összepillantást megengedtünk magunknak és már el is tűntek a sűrű erdőben.-Srácok!-fordultam Jongin és Taemin felé-Ha szeretnétek és nincs olyan ember aki aggódjon értetek. Itt maradhattok.-mondtam komolyan.
-Ez most komoly?-nézett rám Jongin.
-Igen.-bólintottam-De ha nem szeretnétek, nem muszáj.-emeltem fel a kezeimet.
-Még szép hogy maradunk.-szólt közbe Taemin aki teljesen bezsongott attól hogy alakváltókkal fog együtt élni.
-De nincs több ilyen reggel, megértetted.-mutattam rá és mérgesen néztem.
-Öhm. -nyelt egy nagyot-Megígérem.
-A véreddel fizetsz ha megszeged az ígéretedet.-hunyorogtam rá, majd gyors tempóban mentem a szobámba, levetkőztem majd fel és próbáltam újra aludni. Félálomban még éreztem hogy Jongin mellém bújik. Egy hosszúnak tűnő álomba csöppentem. A levegő száraz,fojtós. A lélegzet vétel kín szenvedés volt számomra, de egy váratlan pillanatban egy szellő libbentette meg a hajam s mikor lélegeztem csodás friss illat járta szét a bensőmet. Az illat felé fordulva indultam el hogy megtaláljam honnan jött, ahogy elszállt a frissesség még jobban égette a tüdőm a szárazság. Rohanni kezdtem mint a villám amíg a parthoz nem értem. Ott állt ő! A szívem erősen dobogni kezdett és az égető levegő egyre jobban feszítette szét a tüdőmet. Köhögés tört rám, majd térdre rogyva kívántam azt a csodálatos oxigéndús légkört. Lassan csökkentette a köztünk lévő távolságot, mikor már előttem állt felnéztem. Szemei mint a folyékony csokoládé. A szívem még hevesebben pulzált míg hozzám nem ért. Ott kiakadt és meg meg állt.
-Tao. -pislogtam nagyokat rá ahogy betöltötte a tisztaság a lelkemet-Mit keresel te itt?
-Tudod, én azon gondolkoztam hogy barátság vagy szerelem.-állított fel s a térdem újra remegni kezdett.
-És mit döntöttél?-kérdeztem remegő hangon. Egy parányi mosoly húzódott arcára.
-Én a...-akadt meg az álom mert felriadtam. Szuper gyorsasággal vettem a levegőt és körbe pillantva néztem merre vagyok. Mikor érzékeltem hogy Jongin halkan szuszogva alszik mellettem kissé lenyugodva feküdtem vissza mellé és átöleltem. Vajon mit válaszolt Tao? Könnyek gyűltek a szemembe ahogy eszembe ötlött hogy a barátságot. Újra elaludtam a bátyámat ölelve ahogy simogatta a hátamat. Másnap reggel azt kívántam bárcsak meg sem születtem volna, egész idő alatt Taon forogtak a tekervények. Észre sem vettem hogy fáradtnak kéne lennem, bementem az irodámba és magamra csuktam az ajtót. Ott ültem egy szál magamban a gondolataimmal körülvéve. Vajon mikor akar elmenni a partra? Ahogy erre a kérdésre gondoltam egyből az álomképem ugrott elő az emlékezetembe ahogy a levegő égette a tüdőm, megremegve fejeltem meg az asztalt.
-Mi a baj?-lépett be Jongin halkan.
-Utálom a bevésődést.-morogtam és a fejemre tettem egy aktát mint egy csákót.
-Zitao-ba vésődtél be igaz?-ült le a karfámra.
-Belé.
-Milyen érzés mikor még nem tudod a döntését?-simogatta meg a fejem miközben levette róla az aktát.
-Vele álmodsz, tele vagy kétségekkel és félelemmel hogy mit válaszol. Tudod hogy ha a barátságot választja te világ életedben boldogtalan maradsz és egyedül halsz meg. Az álmokban a torkod száraz és fulladsz a levegőhiánytól. Ő az egyetlen aki az oxigéned lehet. Az elején míg nem tudod hogy van jobb a száraz, forró levegőnél még elfogadod, de amint megérzed a frissességet már csak is azt kívánod. Nekem Tao az a friss szellő, és valahányszor csak eszembe jut még jobban kívánom azt a szellőt. Mintha csak ő tartana életben. Én pedig nem bírom idegekkel.-pillantottam fel a bátyámra, aki mélyen elgondolkozva nézte az asztalt.

~Soyun. 8. Fejezet~

-Jól vagy? - hallottam meg Kai hangját. Nem emlékszem, hogy kerültem a másik Alfa házába, de mire tisztulni kezdet az agyam, Tao karjaiban voltam. Aki kétségbeesve ringatot. Ők most bent vannak, megkértem a falkám, hogy beszéljenek a másik falkával.
-Igen. Mostmár jól. - fordultam felé. Fázott, látszott rajta. -Gyere ide. - intettem neki. Két lépés után már engem ölelt.
-Ayu elmesélt mindent. Az érzést ha bevésődsz... Annyira féltem, hogy elveszitlek. - motyogta a nyakamba. -Alig háromszor láttalak, de... már nem tudok másra gondolni csak rád! Rád! Rád! Rád! - ismételgette.
-Ez elmúlik. - motyogtam. -Ez azért van, mert a párom vagy. Neked kell dönteni, hogy; barát, vagy pedig több. És akkor elmúlik. - szorosabbra fogott, Én pedig a hajába túrtam.
~~Soyun jól vagy? - hallottam meg Xiumin hangját a fejemben.
~~Igen. Most már jól. Hamarosan haza megyünk, nyugtasd meg Reit ha oda értek.
~~Pár perc és ott leszünk. - mondta Lay.
~~Köszönöm.
-Nagyon elgondolkodtál. - hozott vissza Kai hangja.
-Csak a falka lemaradt tagjai szóltak hozzám. - engedtem el.
-Kai! - hallottam a lány hangját.
-Mond. - fordult hátra. Felsóhajtott, és elengedett.
-Bent talizunk. - mosolyogtam rá. Bólintott és bement.
Jó fél percig figyeltem a lányt, aztán rám meredt azzal a szürkés kék szemeivel.
-Ha bármi baja esik Jonginnak szét téplek. - vicsorgott rám. Felnevettem.
-Sokkal de sokkal erősebb vagyok nálad! - nevettem. -És amúgy, ezt Én is mondhatnám az unokaöcsémre is. - meglepődött. -Igen, éreztem, hogy belé vésődtél. Ezért vagyok sokkal erősebb. Hozzád kóbor farkasok csatlakoztak, elszakadtak az előző falkától azért vagy gyengébb akár milyen is a belső erőd. Én uralom a tüzet - emeltem fel a bal kezem amiben egy láng csóva jelent meg -És a földet. - emeltem meg a jobb kezem és egy gyönyörű rózsa bokor jelent meg oldalt. -Te a vizet és a levegőt. Látszik a szemeden. Én apám vonalát kaptam, így az Ő erejét is. - felemeltem a jobb kezem, mire villámlot. -Van már bétám, apám oldaláról, de valójában Te vagy az. Viszont az Alfa véred ezt nem hagyja. Azért vagyok Én az erősebb mert idősebb is vagyok, és az Én falkámba bele születtek a farkasok. Érted már? - bólintott. -Egyenrangú vagy számomra, pont mint Én számodra. - néztem rá.
-Hogy vésődtél be Kainak? - váltott hangnemet Én pedig elmodolyogtam.
-Tao után voltam, pár napja érkezett Kínából. És amíg vártunk, Ő betoppant abba a kis kávézóba ahol voltunk. Akkor láttam, és éreztem. - mosolyogtam.
-De ha bevésődsz, gyenge leszel. - lett mérges. Felnevettem.
-Dehogy leszel! - mosolyogtam rá. -Sőt! Sokkal erősebb leszel. Úgy látom, nem tudsz mindent még a farkasokról. Ha bevésődsz. Kialakul egy kapocs, ha bajod lesz, Tao megérzi, ha Ő van veszélyben, megérzed. Ő megtud gyógyítani téged, mint engem Kai. Az a kapocs ad még egy plusz löketett az erőidnek. De ha Tao meghal... vagy Kai.. ember leszel, elveszted a farkas véred, mert már nincs kiért élned. Már nem fogsz tudni átváltozni, nem lesz erőd. Halandó leszel.
-Ezt nem tudtam. - motyogta.
-Én mondtam, hogy sokmindent nem tudsz. Viszont nekem mennem kell. - indultam be.
-Megyünk? - állt fel Kris.
-Igen. - bólintottam. -Ayumi, szívesen látlak titeket nálam, a házam ajtaja bármikor nyitva van nektek. - fordultam a lányhoz.
-Mi is titeket. - mosolygott.
-Köszönöm a segítséget. - fogtam meg a kezét. Fény jelent meg a tenyereink közt. -Húgom. - néztem rá. -Mától egy falka vagyunk, két alfával. - néztem mindenkire, mindenki fejet hajtott, és a kapcsolat megtörtént. A többiek is csatlakoztak egymáshoz. Egy falka lettünk.
-Nincs mit megköszönni. - mosolygott Ayumi.
-De! Az életem mentetted meg. - engedtem el a kezét.
-Kainak köszönd. - mondta Ayu.
Ránéztem a fiúra.
-Köszönöm. - mondtam, bólintott. -Menjünk fiúk. Irány haza. Újra kell szervezni a járőrözést. - indultam ki. Kai mellett elmenet adtam az arcára egy puszit, és kint levettem Tao pulcsiját, farkas alakot vettem fel, megvártam Taot amíg felül, és már be is vetettem magam az erdőbe.
Otthon Reita sírva rohant ki egy köntössel a kezében,  és vágódott nekem. Szokása a fejét a bundámba fúrni, de most azért mert sírt.
-Úgy aggódtam érted. Azt hittem szívbajt kapok amikor Luhan majd kibukott, és mondta, hogy bajod van. - szipogta. Közben Tao már be is ment.  Megböktem a orrommal.
-Tiszta ideg lettem. Meg ettem hat szendvicset. - engedett el. Hülye röfögő hangon nevettem. -Te most kiröhögsz? - karba tett kézzel állt meg előttem. -Szégyeld magad! Halálra aggódtam magam, és ezt kapom? - az orromra dobta a köntöst. -Beadom a válópert! - trappolt be. Átváltoztam embernek és nevetve mentem utána.
-Szeretlek Te zabagép. - karoltam át a vállát.
-Jól vagy amúgy? - nézet fel rám. Nem is tudtam, hogy nagyobb vagyok.
-Igen. Szerencsére.
Bent a maradék falka üdvözölt, és Én pedig felmentem a szobámba.

~Ayumi 7. Fejezet~

-Jóreggeeeeeeeelt!!!-kiabált mellettem Taemin mire úgy megijedtem hogy hanyatt vágódtam a székemmel.
-Ha még egyszer elkiabálod magad...-pattantam fel és felkentem morcosan a falra-Kiharapom a nyelved.
-Soha ne keltsd fel!-mondta neki Jonghyun- Akkor nyűgös és hisztis lesz.
-Nem vagyok hisztis.-morogtam összeszűkített szemekkel és kimentem a konyhába hogy megigyak egy kancsó kávét.
-Jó reggelt.-jött ki kómásan a konyhába Jongin miközben a szemeit dörzsölgette.
-Jobbat.-fejeltem le az asztalt-Kávé lefőzve.-mutattam a kancsó irányába.
-Köszönöm.-öntött magának és fülön fogta a kancsót is, letette elénk majd ő is megfejelte az asztalt.
-Ti tényleg testvérek vagytok.-lépett be Dongwoon.
-Öltözzünk Jongin, boltba kell mennünk.--mondtam még mindig az asztalt fejelve.
-Rendben.-emelte fel a fejét majd az enyémet is-Akkor igyunk vagy két kancsó kávét.
-Jó ötlet.-ittam meg a bögrém tartalmát-Akarsz farkas háton menni?-pislogtam rá.
-Azt hogy?-tágultak ki a szemei.
-Én farkas vagyok drágám, te pedig a hátamra ülsz.
-Elbírsz te engem?-pislogott végig rajtam-Hisz olyan pici vagy.
-Ez jó vicc volt.-röhögtem el magam-Na akkor te fogod az én ruháimat is.-kuncogtam.
-Azért hozz kicsit több ruhát mint tegnap.-szűkítette össze a szemeit.
-Oké akkor most bepakolok egy rövidnadrágot is.-kuncogtam és beletettem a kis bőrzacskóba és Jongin kezére kötöttem, hátára egy táskát adtam. Átalakultam farkassá mire a két fiú tág szemekkel nézett.
-Azt kérdezi hogy még mindig kicsinek tartasz?-röhögte el magát Junhyung.
-Nem már nem gondolom.-pislogott rám és lassan nyúlt felém de a bundámtól pár centire megakadt a keze. Neki nyomtam a tenyerének a fejem ő pedig mint egy kutyust kezdett el simogatni. Halk doromboló hangot hallatva végig nyaltam az arcát.-Pfuj.-röhögte el magát.
-Na menj a hátára.-lefeküdtem hogy a hátamra tudjon mászni, s miután felmászott gyors futásnak eredtem. Ami autóval negyed óra én öt perc alatt futottam le a távot. Mikor oda értünk egy sikátorban öltöztem fel.
-Te menj vegyél valami húsfélét.-adtam a kezébe pénzt.
-Mennyit?-pislogott a sok bankjegyre.
-Sokat.-kuncogtam-Amint megvettem a kenyeret megyek utánad.-egy apró bólintással indult meg az egyik henteshez, én pedig bementem a legelső pékségbe.
-Jó reggelt.-köszöntem a pultosnak egy apró mosollyal az ajkaimon.
-Magácskának is.-vigyorgott vissza a férfi. A zsömlékhez mentem mikor belém ütközött valaki.
-Upsz, bocsánat.-nyújtotta a kezét a fiú.
-Semmi baj.-mosolyogtam fel rá mikor megláttam az arcát éreztem bevésődtem. Nem ez nem lehet, én nem vésődhetek be! Attól csak gyönge leszek! Nem! Nem szabad, nem érvényes!
-Alakv...-kezdte el mondani a nevünket mikor meglátta a szemeimet.
-Cshsss -fogtam be a száját-Ki ne merd hangosan mondani.-tágultak ki a pupilláim ahogy közel hajoltam hozzá. Ő volt az én múltam, jelenem és a jövőm.
-Te most?...-motyogta még mindig a tenyerem alatt.
-Nem!-léptem hátrébb és felkaptam a kosarat. Gyorsan a pulthoz mentem és kifizettem a megvásárolt termékeket. Kiszáguldottam a boltból és a szökőkúthoz mentem hogy Jongin meglásson ha kilép a hentestől. Mikor kilépett az idegen fiú a pékségből a szemeimmel csak őt figyelve követtem minden mozdulatát. Bement abba a boltba ahol a bátyám volt és kis idő múlva Jongin lépett ki azon az ajtón.
-Remélem ennyi elég lesz.-pislogott rám és a telepakolt táskára.
-Bizonyára.-figyeltem még mindig az ajtót.
-Mit éreznek azok az emberek akikbe bevésődnek?-kérdezte elgondolkozva.
-Biztonságot, nyugalmat és védelmet.-pislogtam rá-Menjünk haza.-mosolyogtam rá.
-Oké.-mosolygott vissza és éreztem egy tekintetet a hátamban, bementünk a sikátorba és újra átalakultam. Felmászott megint a hátamra In én pedig kocogva indultam meg. Mikor haza értünk elpakoltuk a megvásárolt élelmiszereket és Dongwoon főzőcskézni kezdett. Tudom hogy a nők dolga főzni, de Dongwoon nagyon szereti így felváltva szoktuk csinálni. Az órák elteltével Jongin hirtelen felordított és a mellkasát szorongatva borult térdre a nappaliban.
-Jól vagy?-rohantam oda hozzá és letéptem róla a pólót, de semmi sem volt ott.
-A mellkasom.-szorította de semmi nem volt ott. A szíve rendesen vert szívinfarktus nem lehet.
-Csak nem.-akadt el a lélegzetem és eszembe villant a másik alakváltó.-Lehetetlen.
-Mi?Mi?Mi?-pattogott mellettem Taemin- Jonginba bevésődött.-makogtam és lehúztam hogy üljön és nyugodjon le.
-Ez nagyon fáj!-kiabálta és még mindig a mellkasát szorongatta.
-Hol érzed?-fogtam meg a mellkasát.
-Nem tudom! Nem messze innen.-nyüszögte.
-Zelo te itt maradsz.-vigyázz rájuk-Fiúk, megkeressük.
-De ő csak egy másik alakváltó...-dünnyögött Chan.
-A bátyámba vésődött be.-morogtam idegesen és felkentem a falra-Azt teszed amit mondok!
-Igen is!- látszott a félelem a szemeiben. Kirongyoltam az ajtón és a ruháimmal nem törődve egy ugrással átváltoztam. Idegen szagot érezve kezdtem rohanni amíg megéreztem a vérszagot. Nem sokra rá meg is találtam a lányt nehezen gyógyuló sebekkel.
-Nyugodj meg.-alakultam át emberré.
-Mit...?-akadt el a hangja.
-Cshsss. -a sebre pillantva láttam hogy nem tud teljesen megtisztulni mert valami porszerű savas anyag tapadt a sebbe- Meg kell próbálnom valamit, ez egy picit fájni fog.-erős levegőmozgást csinálva próbáltam kifújni a sebből azt a savas izét de nem mozdult és csak felkiabált.- Junhyung. -szóltam a bétámnak-A hátadon visszük haza. Dongwoon, Kyungsoo ti menjetek keressétek meg a falkáját, mondjátok el hol van. -Hyung hátára emeltem én pedig fölültem mögé hogy tartsam. A leggyorsabb tempóval is tíz perc volt amíg haza értünk. Jongin a kanapén feküdt még mindig a mellkasát szorongatva, így lelöktem a dohányzó asztalról mindent és oda fektettem a lányt.-Add a kezed.-kaptam el a bátyám kezét és végig karmoltam hogy kiserkenjen a vére. Ráfektettem a lány sebeire hogy belecsorogjon a vér a sebbe. Láttam ahogy tisztul a seb és jobban gyógyul.
-Mi az isten?-nézett nagyot az idegen srác akit ma láttam a pékségben, mert ő lépett be az ajtón.
-A bevésődött ember vére meggyógyítja a az alakváltót bármilyen gyönge. Bármilyen halálos sebe van.-magyaráztam mindenkinek. Lassan a bátyám már nem szorította a mellkasát és a lány is meggyógyult.
-Mi tette ezt vele?-térdelt a srác a másik a lányhoz fordulva mellettem, míg én a bátyámhoz térdeltem.
-Nem tudom.-motyogtam-De a szaga mint a rothadó bűz, égette az orrom. Hozok nekik vizet.-álltam fel és magamra kaptam a kis köntösömet. Kimentem a konyhába és két nagy pohár vizet engedtem. Nem vésődhetek be, mi történt ezzel a farkassal is? Elgyengült. Én nem lehetek gyönge. -Tessék.-tértem vissza a nappaliba és odaadtam a lány vizét, majd lassan felültettem Jongint is és megitattam.-Meg kell keresnünk azt a lényt.-motyogtam.
-Nem mehetsz utána.-kapta el a kezem JongIn és aggódó szemekkel nézett-Most találtam meg a húgomat, nem veszthetem el újra.
-Tudok vigyázni magamra.-mosolyogtam rá és megszorítottam a kezét.
-Kérlek ne menj.-fogta meg a kezemet az idegen fiú.
-Rendben.-nem tudok mit mondani, ha ő megkér valamire nem tudok mit tenni azt teszem.

~Soyun. 6. Fejezet~

Taemin végig beszélt, olyan volt mint egy rádió.
-Taemin hallgass már, nem látod, hogy zavarod Soyun-t? - szólt rá Kai.
-Bocsánat. - mondta Taemin.
-Hol laktok? - kérdeztem.
-A Moon panzióban. - válaszolt Kai.
-Akkor erre. - intettem jobbra.
-Egyébként, úgy olvastam, nő nem lehet Alfa. - mondta Taemin.
-Hát nem is. De apám meghalt, és Én kaptam a posztot. - válaszoltam.
-Sajnálom. - mondta Kai.
-Kösz. - kurta válasz. Megálltam a panzió előtt, és megfordultam. -Este ne nagyon mászkáljatok kint. Főleg ne sikátorban. - indultam el.
-Soyun, várj! - szólt utánam Kai.
-Igen? - néztem rá.
-Köszönjük. Hol tudlak majd elérni? - kérdezte.
Mire válaszolni tudtam volna egy csaj állt meg kettőnk közt. Volt ám acsarkodás, és fel is vágták a lány nyelvét, plusz, nem tudom, hogy lehetséges, de Ő is alfa volt. Fura, hogy egy körzetben két Alfa van.
Mialatt ezek körbe vették a két fiút, Dongwoo szólt, hogy meg van a másik vámpír. Ezért megfordulva, azonnal farkas alakot vettem fel. Irány a sziklák.

Az erdőben kicsit lelassultam, csak ügetve tartottam a célom, futni nem akartam.

Kris már ott állt, az egyik szikla tetején, ember formában, a vizet kémlelte. Felnyüszítettem neki, mire lenézett, és két ugrással már előttem állt. Kris magas, 194 cm így egy szintben volt a feje a pofámmal.
Nem szólt, csak megfogta az arcom, és ahogy átváltoztam emberré úgy tapadt az ajkaimra. Mohón faltuk egymást, ittam magamba minden érintést, minden sóhajt, minden mozdulatot. Ez volt az utolsó estém vele, és ezt Ő is tudja, éreztem az érintésein, és a vállamon a könnyeit. Kétségbe esett szeretkezés volt ez mindkettőnknek. És végül lépés az volt, hogy végleg beengedtem a tudatomba Kait. Ezzel lezárult Kris-szel való kapcsolatom, és megnyílt a Jonginnal való, akár szerelmi szál, akár bevésődésnek a szála, ezt neki kell eldönteni. Nekem már első perctől, Ő lett a világ. Ha úgy dönt, mással akar lenni, a szerelmi kötelék eltörik, és csak a baráti, bevésődés kötelék marad, és akkor egyedül leszek, és magányos, aki élete végéig védelmezi Kait, mert akkor már nem lehet párom. De neki igen, mert Ő ember.
Dilemma. És fájdalmas dilemma, hiszen, ha úgy dönt más kell neki, az nekem nagyon fog fájni, mert azt csak Én érzem.
-Köszönöm, hogy boldog lehettem melleted. - búcsúztam Kristől.
-Én köszönöm, az utolsó érintéseket. - mosolygott keserűen. Bicentettem, és farkas alakot vettem fel, berohantam az erdőbe, aztán vonyítani kezdtem. Hangom berezegtette az egész erdőt.
Haza rohantam, és meztelenül léptem be házban. Csend volt, mindenki aludt, vagy épp járatoznak.
Lezuhanyoztam, és Én is ágyba bújtam. Holnap este Én megyek járatozni.
Reggel Tao szét verte a fejem mire a bolthoz értünk.
-Menj, hoz pár kenyeret. - mondtam neki és elzavartam.
-Vén nyanya! - csipte meg az oldalam és elrohant.
Kuncogtam egyet, és szinte belebújtam a hűtőben amiben a húsok voltak.

-Kicsit sok ez a hús, nem? - hallottam egy ismerős hangot.
-Nem. Nem egy napra vásárolok. - hajoltam ki, és bevertem a fejem. -Fene essen bele! - morogtam.
-Nagyon fáj? - fogta meg a fejem. -Már nem. - mondtam. És elvesztem a szemeiben.
-Miért bíbor a szemed? - fogta meg az arcom.
-Alfa szín. - motyogtam.
-Gyönyörű! - mondta.
-Köszönöm. - hajtottam le a fejem.
-Yun, képzeld.. Oh, elnézést. - hallottam Tao hangját.
-Tao, Kai, Kai Tao a hülye uncsim. - mutattam be őket.
-Szia. Kim Jongin. - hajolt meg Kai.
-Huang Zitao. - hajolt meg Tao. -És nem hülye. Csak picit. - nevetett. Vele nevettem és Kai is.
-Soyun... megadod a számod? - kérdezte Kai.
-Persze. - kezébe adtam a mobilom, aztán pár perc múlva már vissza is kaptam.
-Majd hívlak. - intett és le is lépett, pár hús bepakolása után.
-Ő az akibe bevésődtél? - kérdezte Tao. Bólintottam.
-Menjünk. - indultam el.

-Na, kaja van, de Reita jön hat után Luhannal. Én, Lay és Dongwoo, Baekhyun, megyünk járatozni, Te pedig légy jó. - pakoltam el mindent.
-Mikor viszel engem is? - kérdezte Tao.
-Holnap elmegyünk csak ketten a partra. - néztem rá.
-Háton? - kiskutya szemek.
-Úgy. - bólintottam.
-Oké. - nevetve szaladt ki.
Elköszöntem Taotól, majd farkas alakban, bevetettem magam az erdőbe.
Volt egy kiugró, oda leraktam a táskát, és a fiúk is. Én indultam jobbra, Dongwoo balra, Baekhyun előre, "hátra" pedig Lay. Négy féle válva portyáztunk.
Fél tíz után, valamit megéreztem. Nem tudom, hogy Mi lehet, de nem ember, vámpír, vagy farkas. Aztán megjelent előttem. Hosszú karmaival a mellkasomba mart, amitől felüvöltöttem, és összerogytam. Nem tudtam tartani a farkas alakom, így térdre rogyva ember alakban néztem fel a csuklyás valamire. Szeme ki villant. Vörös volt akár a Rubin, ajkain gúnyos mosoly. Elviselhetetlen fájdalom kezdet bennem szét terjedni, éreztem, hogy a fiúk elszakadtak a kapcsolattól, hallottam őket, de nem tudtam válaszolni.
-Meg vagy! - mondta az a valami. Én pedig kínkeservesen megemeltem a kezeim, és a vérző, már gyógyuló sebeimre raktam. Nagyon nehezen forrt össze a seb. Szinte, mintha valami marná. Mikor felnéztem újra már csak egyedül voltam ott, meztelenül, és vérezve, fájdalommal a testemben.

~Ayumi: 5. fejezet~

Éreztem hogy valami nincs rendben. Én és a falkám nem foglalkozom vámpírokkal és egyéb lényekkel, mert lehet Alfa vagyok de nincs családom akikre vigyázni kellene. Legalább is eddig nem volt, JongIn ahogy az ajtómon belépett tudtam hogy különleges kapcsolatunk van. Átéreztem amit ő érzett és fordítva. Tudom hogy csak pár órája ismerem, de most érzem hogy fél.
-Fiúk!-kiabáltam mindenkinek, a telepátia és a hanghatással közös egyveleggel.
-Mi a baj?-rohant oda Hyung és Woon.
-Jókor jelentek meg ti is.-morogtam-Mennünk kell!
-Hová?-pislogtak egyszerre.
-JongIn bajban van.-vettem le a ruhám és a bokámra kötöttem egy kis bőrzacskóban egy pólót és egy bugyit. Átváltoztam, gyors rohanásban iramodtam JongIn felé. Barna szőrömön a nap csillogott, fogaim kivillantak mikor egy másik Alfát pillantottam meg a bátyám mellett. A hideg végig futott a gerincemen és vissza változtam. Felrángattam magamra a "ruhám" és az idegen farkas és a bátyám közé álltam.-JongIn, menj a közeléből.
-Ayumi.-nézett rám meglepedten-Te mit keresel itt? És hol a ruhád?-tágultak ki a pupillái és rámadta a dzsekiét.
-Azta.-esett le Jongin melletti srác szája mikor kivillant combom.
-Takarodj a bátyám közeléből.-morogtam az idegen farkasra.
-Ha a bátyád, neked kellett volna megvédened a vámpírtól.-acsargott felém az Alfa.
-Vámpír?-egyenesedtem fel-Jól vagy?-fordultam Jongin felé.
-Igen. Mi ez az egész?
-Hazaviszlek.-foogtam meg a karját.
-Furcsa egy család lehettek ha semmit nem tud rólad.-döntötte a fejét oldalra az idegen.
-Menj vissza a falkádhoz, innen megoldom.-vicsorogtam felé-Srácok! Vegyetek minket egy nagy körbe.
-Ilyen fiatalon Alfa.-dünnyögött-Van még egy.-bólintottam és gyors léptekkel megindultunk haza.
-Suho. Hozd a kocsit!-elrohant haza mi pedig vártunk.
-Mi ez az egész?-vont felelőségre JongIn.
-Otthon mindent elmagyarázok. Bízz bennem.
-Rendben.-bólintott. Megérkezett az autó és belöktem a két fiút hátra.-De nekem itt a kocsim.
-Majd Chanyeol elhozza.-mutattam rá-Zelo te is ülj be.-gyors bólintás után beugrott az anyós ülésre. Gyorsan hajtva száguldottam és befaroltam a ház elé. Kiszimatoltam a levegőbe hát ha itt van az a vérszopó. Mikor éreztem hogy tiszta a levegő, belökdöstem az embereket gyorsan. Mindenki bejött a lakásba és egymást nézték.
-Elmondod akkor hogy mi ez?-fordult felém JongIn. Szemeimet becsukva, szívem megacélosítva, kihúztam magam s sóhajtottam egyet.
-Alakváltók vagyunk. Ahogy az a lány is akivel voltatok amikor megtaláltalak.-az elutasításra felkészülve figyeltem rá.
-És te vagy a főnök?-mosolygott rám.
-Mondhatni.-pislogtam nagyokat-De mi inkább Alfának hívjuk.
-Szuper. És ez hogy megy?-fogta meg a csuklóm és a kanapéra húzott.
-Öhm, hát ez bonyolult.-vakartam meg a tarkómat- A tudósok ezt úgy hívják hogy genetikai mutáció. Mi inkább "varázslatnak" hívjuk, apáról az elsőszülött gyerekre száll ez a dolog. Rendszerint fiú gyermekek születnek először.
-És hogy hogy te lettél...?-hagyta befejezetlenül a mondatot.
-Farkas?
-Igen.
-Nekem nincs vértestvérem. Az elsőszülött pedig, te vagy. Neked nem alakváltó az apád, így én örököltem a gént. Az átváltozás gyors de kicsit fájdalmas elsőször. A gerinced recsegve ropogva meghajlik, a csontjaid átformálódnak, a szerveid az elsőnél eldeformálódnak. A testhőd megnő. Minden más lesz, a látásod, szaglásod és a hallásod javul. Én élveztem az első futásokat, vadászatokat. Mindent. 16 éves korban történik meg ez az egész. Egy ideig apu falkájához tartoztam, de az idő elteltével egyre csak az Alfa vérem jött elő. Aztán ott hagytam őket. Magányos farkasként róttam az erdőket. Junhyunggal talápkoztam először, ezért is ő a bétám. Kis idő elteltével a többiek is hozzám csapódtak, legutoljára Zelo.-mutattam az ujoncomra.
-Mióta vagy Alfa?-nyűgözte le a bátyám barátját a sztorim.
-Körülbelül három éve.
-És ez nem olyan mint mikor polgármestert választanak? Hogy x évente újra választás van?
-Nem.-vontam fel a fél szemöldököm-Ez egy életre szól. És nem, nem élünk örökké. Ugyan úgy öregszünk mint ti.
-És a többi falka? Nincs háború?
-Nincs. Mi nem támadjuk meg őket, ők sem minket.
-Miért morogtál Soyunra?-hümmögött JongIn.
-A család szent. S ha te veszélyben vagy az nekem fájdalom. Ennél a családi köteléknél csak a bevésődés az erősebb.
-Mi az a bevésődés?-pislogott a bátyám.
-Az olyan mint a Twilightban.-magyarázta neki a haverja.
-Nem olyan.-vágta rá Kyungsoo-Mikor meglátod a bevésődésed tárgyát azt érzed hogy az idő megállt. Lepereg előtted a lelki társad egész addigi élete. Csak ő jár a fejedben, nem tudsz többé máshoz érni úgy. A szíved megtelik érzelemmel, s csak ő tart a földön. Vigyáznod kell rá, minden porcikád csak érte kiabál.
-Szóval olyan mint a szerelem.
-Nem, mi is a neved?
-Taemin.
-Na szóval Taemin, nem olyan mint a szerelem. Ez erősebb.
-Értelek.-hümmögött.
-Eldönthetitek hogy hazamentek, vagy itt maradtok.-álltam fel.
-Én maradok. Meg akarom ismerni a húgomat.
-Én sem lépek ki egyedül amikor egy vámpír rohangál.
-Akkor mit kértek vacsira?-mosolyogtam mindenkire.
-Melegszendvicseeeeet.-mondták kánonban.
-Csinálom.-kuncogtam. Bevonultam a konyhába és megcsináltam egy kazal kaját, leültünk enni.-Holnap nekem be kell mennem a faluba, elfogyott a kenyér.
-Bemehetek veled?-kérdezte teli szájjal JongIn.
-Persze.-mosolyogtam rá. Evés után mindenki bedől az ágyakra én pedig az irodámban üldögéltem mikor bealudtam.

~Soyun: 4. fejezet~

-Lay, Xiumin, tudjátok meg ki ez a fiú! - mondtam, már a reptéren voltunk.
-Csak nem..? - nézet rám Xiumin. -De! Bevésődtem! - fogtam meg a fejem.

-Soyun! - csapódott nekem a nyakigláb egy szem imádott unokaöcsim.
-Hyuang Zitao, már megint buldózert játszol? - nevettem. Hiába ember, még neki is a válláig érek. Pedig Én farkas vagyok.
-Csak rég láttalak, és már nagyon hiányoztál, meg a farkas pajtások. - vigyorgott a fiúkra.
-Szia Tao. - pacsiztak le vele.
-Na, menjünk, mert éhes vagyok. - nevetett Tao.
Elindultunk hát ki a kocsihoz, amit kibéreltem, hogy haza tudjam vinni Zitaot.
-Xiumin, Lay, tessék! - adtam oda a kártyám. -Tudjatok meg mindent a fiúról, két napot kaptok. - néztem rájuk.
-Igenis Alfa! - hajolt meg Lay.
Elmosolyodott, és elvette a kártyát, majd elmentek.
Beültem a kocsiba, és haza indultunk. Tao végig hadart, hogy mi volt otthon, meg, hogy hogy van a nagynéném -anyu húga-, és anya, mivel ma tudtam meg, hogy kiment Ő is, a városban nem éreztem sehol, és mielőtt kijöttünk a reptérre, bementem hozzá, megnézni, nincs e baja,  de csak egy cetli fogadott a hűtőn. Utálom, hogy ez az egész ennyire elválasztott minket.
-Veled mi van? - kérdezte hirtelen.
-Elvagyok. - vontam vállat.
-Reita? - kérdezte. Nagyon szeretik piszkálni egymást.
-Elvan, rendre idegesítem a suli mellett. - nevettem el magam.
-Rossz farkas vagy! - nevetett. Igen, Tao tudja, hogy mi vagyok. Az apja bátyja is az, de mivel csak egy ág örökli, az Ő apja és Ő nem az. Amit nem is bán, mert szeret normális lenni. De ember létére, sok mindent megtanult, rólunk, meg a vámpírokról.
Haza érve leparkoltam, és a jó szaglásomnak köszönhetően megéreztem, hogy Reita főzött. Azonnal megkordult a gyomrom.
-Itt van Rei, és főzött. - néztem Zitaora.
-Akkor irány be. - ugrott ki a kocsiból, és már szaladt is be.
-A csomagokat meg Én vigyem? - kiabáltam utána.
-Meg se kottyan neked! - kiabált vissza.
-Majom! - mondtam.
-Nem! Panda! - robbant be a bejáratin. Hagytam a csomagokat, majd később behozatom a fiúkkal. Én is bementem, mert éhes lettem a finom illatok miatt.
-Szia Rei! - köszöntem amikor beértem.
-Szia Yun. Gyere enni. - intett. Leültem Luhan mellé, mellettem meg Baekhyun volt.
-Farkas éhes vagyok. - fogtam a hasam.
-Háhá, szó vicc. - röhögött Tao. Kris is elmosolyodott. Rám nézet, és Én is elmosolyodtam.
Reita rakott nekem is ki, majd egy puszit nyomva Luhan ajkaira és leült ő is mellé enni. 

Fura mód, Krisnek is jó kedve volt, rengeteget nevettünk, de ez mindig így van, ha Tao itt van. Valahogy vele kicsit szabadabb a társaság mert nem bevésődés, és hiába van köztnük Reita, mint ember plusz bevésődés, vele is  más a  hangulat, neki tisztelet jár mert farkas társ, de Tao szintén más, ő csak egy barát.

Vacsora után Luhan és Tao elmentek haza vinni Reit, meg utána kipakolják a kocsit, a többiek pedig elmentek felváltani Dongwoo-t és Myungsoo-t. Én pedig elmentem zuhanyozni.
-Még mindig gyönyörű vagy vizesen. - hallottam egy hangot.
-Kris? - fordultam meg.
-Tud, hogy nem haragszom amiért Alfa lettél, csak azért mert ez elszakított tőlem. - jött be, bezárta az ajtót.
-Kris Én... - akartam mondani, hogy már bevésődtem, de úgy nézet rám, mint rég. Apám nem őrült amikor elmondtuk, hogy együtt vagyunk. Azt mondta, a Béta és az Alfa lánya, nem lehet egy pár. Elfogadtuk, de akkor is együtt voltunk, csak titokban, anya falazot mindig.
-Gyere vissza hozzám. - mondta.
-Sajnálom, már nem tudok mit tenni, pedig annyira de annyira hiányzol... De ma bevésődtem. - lett könnyes a szemem. -A testem, és minden sejtem az után a fiú után ordít, közben meg téged tepernélek magam alá, és csókolnálak amíg tudlak... De nem tudok hozzád érni - emeltem meg a kezem, ami fél úton megállt. -Egyszerűen nem megy! - túrtam a hajamba.
-Megértem. A bevésődésed az első, és ezt tiszteletben tartom. - mosolygott keserűen.
-De... adj nekem még egy éjszakát kérlek. Tizenegy után várlak a szikláknál. - néztem rá.
-Rendben. Ott leszek. - bólintott és kiment.
Ekkor jött be Tao.
-Baj van? - kérdezte.
-Már nincs.
-Már? Miért, eddig volt? - ült le az ágyra.
-Nem éppen. - sóhajtottam. -Na de Te menj pihenni, reggel vásárolni kell mennem, mert kilencre jön a váltás. Szóval nagy reggelit csapunk. - mosolyogtam rá.
-Szeretem a nagy reggeliket, ilyenkor mindenki jelen van. - mondta. Nagyon szereti a falkát.
-Remélem addigra Lay és Xiumin is megjön. - mosolyogtam.
-Amúgy kérdezni akartam, hogy hol vannak. - ült le az ágyra, Én közben öltözni kezdtem.
-Ma láttam egy fiút. És bevésődtem, megbíztam a fiúkat, hogy tudják meg ki Ő. - vettem fel a bugyim már a fürdőben. Majd egy melltartót, és egy cica nadrágot, meg egy inget.
-Értem, és milyen volt érezni? - ült fel.
-Fura. - mentem ki. Fél hosszú hajam kezdtem összekaparni, hogy összefogjam. -Olyan érzésem volt, hogy amíg élek, addig Őt kell védenem. Vele, mellette kell lennem. Láttam ahogy felnőtt lett, csak gyorsított felvételben. És éreztem, hogy érzi, biztonságban lesz mellettem. - magyaráztam.
-Készülsz valahová? - kérdezte. -Amúgy ez tök szuper meg minden, de nekem fura. Nem tudom magam bevésődésnek képzelni. - mondta.
-Nem készülök sehová, csak később mennem kellesz ki, ellenőrizni a falut, mert vámpírt éreztek, csak nem tudják merre lehet. Szóval, mit Alfa, mennem kell. - sóhajtottam.
-Veled mehetek? - ült fel.
-Nem bogaram, ma itthon maradsz, de holnap mehetsz járatozni. - adtam egy puszit az arcára.
-Rendben. - vigyorgott.
-Jó legyél. Szeretlek Pandusom. - intettem neki.
-Én is téged farkaskám. - nevetett.
Kocsiba ültem, és elindultam be a faluban. Igazából csak mi, farkasok hívjuk falunak, holott, elég nagy. Jó közepes városka.
Még a reptérre menet szólt az egyik öreg farkas, hogy vámpír szagott érzet. Tudjam meg mit akar. Jó alfához híven pedig mennem kell, aztán meg Krishez. Leparkoltam a kocsit, és elindultam. És tényleg. Több ember közt, ott volt egy vámpír, és észre is vett. Elvigyorodott, és eltűnt a sikátorban. Utána mentem, de ott nem volt. Szaga után indultam. Egyik részen megállt, majd hirtelen fordult balra.
-Azt mondtad Minnie, hogy erre közelebb van a tér. - hallottam egy ismerősen csengő hangot.
-Mert igaz. Itt jobbra, és már ott is va...- álltak meg.
-Hmm, frissek és fiatalok. Finom. - hallottam meg a vámpír hangját. Két ugrással kerültem a fiúk elé.
-Takarodj innen. - morogtam rá. Éreztem, hogy a két fiú megdermet. A másik pedig a társam.
-Nocsak, egy Alfa. - vigyorgott.
-Nocsak egy Vad! Tépjem először le a fejed, vagy a karjaid. Melyiket választod? - kezdtem kigombolni az ingem. Pillanatokon belül csak fehérnemű volt rajtam.
-Ezt Én is kérdezhetném. - vicsorgott.
-Te akartad. - átváltoztam. A két fiú szava elakadt, szív vérésük felgyorsult. Nem nagyon tudtam mozogni ezen a kis helyen, de egy manccsal vágtam falhoz a pasit, aki újra támadot, de rá vágtam a mancsommal, mire alám került, Én pedig letéptem a fejét. Azonnal porá vált. Megfordultam a két fiú felé. Lehajtottam a fejem.
-Tudtam, hogy vannak itt is farkasok! - kiáltott fel a Taemin nevű. Felmordultam. -Elnézést. - húzta össze magát. Felnéztem, és láttam a párom arcán, hogy ismer.
-Te jársz a fejemben már reggel óta. Miért? - kérdezte. Számba vettem a két megmaradt ruhát.
-Ja, igen. - fogta Taemin a másik fiút és elfordultak. Újra ember lettem.
-Mostmár megfordulhattok. Tulajdonképpen, fura, hogy nem rohantatok még el. - gomboltam be az utolsó gombot.
-Beépültünk a betonba. - mondta Taemin.
-Park Soyun. Alfa. Szolgálatotokra. - hajoltam le.
-És Alfa! - kiáltott fel Taemin. Rámorogtam. -Elnézést. - húzta újra össze magát.
-Túl sokat tudsz rólunk. - billentettem oldalra a fejem.
-Mert ez a mániája. - mondta a másik. -Kim Jong In. De mindenki Kainak hív. - mondta Kai.
-Örvendek Kim Jong In. - hajoltam meg. Tiszetelet. Ez a legfontosabb.
~~Soyun! - hallottam meg Dongwoo hangját.
~~Jól vagyok. - mondtam.
~~Biztos? Láttuk a vámpírt.
~~De Én... - néztem a földre. -Az Istenit nekik. Fiúk vigyázzatok. - mondtam, s közben felrugtam egy kukát. -Kettő van. Egyet már megöltem. - guggoltam le a por fölé.
~~Rendben. - válaszolt.
-A franc essen beléjük! - álltam fel.
-Baj van? - kérdezte Kai.
-Igen. - néztem rájuk. -Szeretném ha most haza mennétek. - Taemin bólintott.
-Veled mi lesz? - fogta meg a karom Kai.
-Alfa vagyok, velem ne törődj. Gyertek. Elkisérlek titeket. - indultam el.

Ayumi 3.Fejezet

Reggel fura csendre ébredtem. Az ágyból kikelve felöltöztem, s kislisszoltam a konyhába és lefőztem egy kancsó kávét. De egy óra múlva már furcsa volt a csend. Körbe jártam a házat, de sehol senki. -Hahó?!-sóhajtottam, de semmi válasz-Hol vagytok?-vetítem ki az agyukba. Még mindig semmi válasz, így bementem a nappaliba és ölembe vettem Dongwoon laptopját. Felnyitottam és még mindig meg voltak nyitva az ikonok. Kim JongIn 1994.01.14.-én született Seoulban. Magassága 182 centiméter, haja és szeme színe fekete. Seouli képzőművészeti középiskolában végzett.-Jól nézel ki JongIn. Talán te vagy a bátyám, még szép hogy jól nézel ki.-vontam vállat, mire hallottam hogy egy autó kanyarodik a földesútra. Autó? Erre felé? Hisz az én kocsim itt parkol! Na mindegy, öt perc múlva úgy is itt lesz. Lehet hogy csak túristák akik eltévedtek és egy lejáróval lejjebb kanyarodtak le. A konyhába sétálva ujabb bögre kávét öntöttem magamnak, majd szürcsölve felgugoltam a kanapéra. Leparkolt az a titokzatos autó, s nemsokra rá halk kopogtatás törte meg a csendet.-Gyere be.-kortyoltam még egyet és kiléptem Woonie feltört fájljaiból. Egy magas idegen lépett be. -Jó napot. Én... -Eltévedtél és tudni akarod hogy jutsz vissza...-ugrottam le a kanapéról és mellé sétáltam-Megfordulsz amerre jöttél és balra kanyarodva az első lejáró a tengerpart. -Ja nem eltévedtem.-vakarta meg a tarkóját az idegen. Olyan ismerős nekem az idegen arca, fejem oldalra fordítva gondolkodtam. -Akkor minek vagy itt? -Hát tudod, van egy anyám aki elhagyott mikor kicsi voltam, de aztán vissza jött. Titkolózott, én pedig... -Még ma vége lesz, vagy igyak meg még egy bögre kávét?-kukkoltam az üres bögrémbe-Amúgy kávét? -Köszi, kérek.-vakarta meg idegesen a tarkóját. -Rendben.-vontam vállat és beszögdeltem a konyhába. Éreztem ahogy az idegen követ, öntöttem magamnak és neki is kávét.-Tessék.-tettem adtam a kezébe-Na szóval mi a sztori vége? -Én pedig megtudtam hogy anyunak két családja volt és abból a családból született egy kishúgom. Akit Park Ayuminak hívnak. -Várj.-emeltem fel a kezem-Én vagyok Parnk Ayumi.-kortyoltam még egyet. -Igen, te vagy a kishúgom.-meglepedtségemben kiköptem az isteni nedüt. -Idegen helyes srác mond mit?-pislogtam nagyokat. -Te vagy a húgom. -Ez nem lehet.-ráztam a fejem-Nekem elméletiekben csak egy mostoha testvérem van. A neve Kim JongIn. -Ez az én nevem.-mosolygott féloldalasan. -Ez most valami vicc? Vagy csak szórakozzunk Ayuval nap van? -Nem viccelek és nem szórakozok veled. Egy Dongwoon nevű gyerek keresett fel, Seoulban találkoztam vele. -Woonie.-szűkítettem össze a szemeimet. -Ismered-vonta fel az egyik szemöldökét. -Igen. -Ertem, akkor nem lenne kedved megismerni a bátyádat?-mosolygott idegesen. -De, persze.-mosolyogtam vissza-De, öm nekem ma nem jó.-húztam a számat-Úgy volt hogy az egyik fal... haverommal átnézzük a kocsimat nincs-e valami baja. Csak Hyungot elnyelte a föld. -Segítsek átnézni? Kicsit értek hozzájuk. -Ha szeretnél...-kimentünk a járgányhoz és felnyitottam a motorháztetőt. Elkezdtük vizsgálgatni mire viszketett az arcom és megvakartam. -Szerintem semmi baja.-nézett fel rám mire elnezette magát. -Mi az?-pislogtam mint hal a szatyorban. Ő a kuncogást visszafolytva az arcomra mutatott.-Mi van vele?-oda mentem az utas ülésoldali visszapillantóhoz és megláttam a fekete csíkot. -Mint egy amazon.-nevette el magát. -JongIn.-szólítottam meg és mikor felém fordult végig kentem az arcát. -Héé.-nevetett megint-Ez nem ér. -Most már te is amazon vagy.-dőltem a földre a nevetéstől. Hallottam ahogy rezegni kezd a telefonja, s ő amint meglátta ki hívja kinyomta. -Nekem mennem kell. De holnap találkozunk. -Én nem járok a városban, csak ritkán.-rángatom a fejem jobbra balra. -Akkor hova jársz? -Innen pár kilóméterre van egy falu. -Rendben, akkor holnap kettő. -Oké, a szökőkútnál. -Oké.-adott az olajos arcomra egy gyors puszit-Szia húgi. -Szia.-pislogtam, igaz megszoktam hogy mindenki ölelget és puszilgat, de ez fura volt.Miután elhajtott, megpróbáltam lemosni magamról a koszt. Több-kevesebb sikerrel.

~Soyun: 2. fejezet~

Ismeretlen farkas a területemen.
~~Kris, Xiumin! Kergesétek felém - mondtam. Jóval belül voltak az erdőben, de a farkas telepátia segít kommunikálni.
~~Igen is Alfa. - válaszolt Kris. Elég mogorva amióta Én lettem az alfa.
Fel álltam egy nagyobb kidőlt fatörzsre, első jobb mancsom kicsit előrébb volt, bal pedig felemelve, így ugrásra kész voltam.
Szürke bundámba belekapott a lágy szellő, és balról megéreztem az idegen illatát. Fejem lehajtva, fülem behúzva, fogaim kivillantva vártam.
~~Soyun ez egy kölyök, most változott át először. - hallottam meg Lay hangját.
~~Akkor nem bántom. - egyenesedtem ki.
Vörös, ijedt árny suhant el alattam, Én pedig leugrottam az ágról.
~~Állj meg! - parancsoltam rá.
Elől Kris és Baekhyun  jelent, jobbról Xiumin és Lay, balról a szikla fal. Hátul pedig Én. Lefékezett.  ~~Engedj be az elmédbe! - fejem lehajtva vicsorogni kezdtem, a fiúk pedig fejüket lehajtva, kicsit meghajolva vártak.
Az idegen lassan beengedett, és láttam, hogy meg van rémülve, nem érti miért ilyen, nem tudja mi történt. Neki szorult a falnak, és vicsorgott rám, mire Én rá morogtam, ekkor felnyüszitett.
~~Csitulj le, és visszaváltozol. - mondtam neki, mire fújtatott egyet. Visszaváltoztam emberré, lábamról levettem a kis tasakot amiben egy póló és nadrág volt.
-Nem bántunk, de ha nem változol vissza, nem tudok segíteni. - mondtam. Éreztem ahogyan kezd csitulni, lassan szedte a levegőt, közben a fiúk is átváltoztak, és már nadrág volt rajtuk.
Előttem lévő kölyök is lassan visszaváltozott.
-Mi a neved? - kérdeztem.
-Ze...Zelo. - takarta magát a fiú. Intettem, mire egy pléd került a kezembe.
-Gyere. - terítettem rá a plédet, és fel állt. -Menjünk. - mosolyogtam rá. Bólintott.
A faháznál kapott ruhát, meg enni. Aztán pedig rajtunk ütöttek.
~~Vonuljatok vissza. Had élvezzék a fölényt. - mondtam a fiúknak.
~~A mi falkánk akkor is erősebb, miért kell meghátrálni? - morogtta Kris.
~~Mert csak a fiú után jöttek. - acsarkodtam rá.
A másik falka elment, Én pedig az erdőbe rohantam. Elegem van, hogy állandóan megkérdőjelezi a hatalmam. Nem jó kedvemből lettem Alfa. Nem Én választottam. Egyik reggel, úgy másfél éve, apám meghalt. Egyedül akart leszámolni egy vámpírral. Reggel arra keltem, hogy majd megfulok, alig értem ki a házból, anya szívbajt kapot majdnem amikor a tornácon átváltoztam. Azt hittem meghalok a rengeteg vonyítás és emlék miatt, Luhan is akkor vésődött be Reitának. És végül jött a legrosszabb! Apa halála. Érezni a hideg ujjakat amikor benyúlnak a pofádba aztán az írdatlan fájdalom ahogy szét tépi azt... Üvöltöttem, és nem csak Én... a falka is.
Balra vettem az irányt a part helyet. Célom Reita lett. Ő az egyetlen aki meg tud nyugtatni ilyen helyzetek után.
Amikor oda értem, oldalt a falat kezdtem kaparni. Már kezd kicsit meglátszani, de Reita tudja csak a Lee családból, hogy mi vagyok. Láttam ahogy a szobájában felkapcsolja a lámpát, Én pedig meglapultam az egyik fa mellett amíg kijött.
-Mi a baj? - túrt a bundámba amikor elém ért. Sokkal nagyobb vagyok, pont olyan mint a Twilight filmben, nem tudom akkor melyik falka adta ki a titkunkat, de gyanítom, hogy az egyik amerikai.
Viszont, volt egy s más, ami nem igaz. Nem csak az indiánok voltak farkasok, csak apai vérről lehetsz farkas, és a világban, minden kontinensen, és faluban minimum hat fős falkák vannak, és emiatt a vámpír faj, kicsit pikkel ránk. Bevésődés is van. Ja, és a vámpírok, nem csillognak mint Edward Cullen. Olyanok mint az emberek, azért ember szemmel nem is látszik, kik Ők, de mi érzük a szagukról. Vér, és fura, halál, vagy inkább temető szaguk van. És nincs szem foguk.
De térjünk vissza Reitára. Hozott ki egy köntöst, de Én csak fújtattam egyet, és lefeküdtem hasra, Ő pedig felkuncogott, és felmászott a hátamra. Most eszembe jutott amikor először látott farkasként. Elég érdekes volt. Mivel imád fotózni, így egyszer kint volt madárlesen, ahol meglátta amikor Én visszaváltoztam. Onnan vettem észre, hogy felsikitott. Alig tudtam megnyugtatni. Ez volt úgy négy éve. Azóta velem van, és Falka tag lett. Mint Luhan bevésődése.
Végig vágtattam az erdőn, egész a folyóhoz, ott Reita lemászott, Én pedig ember lettem. Rám adta köntöst.
-Elegem van, ki készít Kris, a tököm tele van vele. Nem Én választottam, hogy alfa legyek. Apa ha nem halt volna meg akkor neki adta volna, de így rám lett kényszeredve az egész. Istenem, bár adná, hogy át adjam neki, de még 10 évig az leszek. - dühöngtem. Meg persze szét vertem egy sziklát.
-Azért nehogy már új medret váj a folyónak. - állított le. -Nyugi. - mondta.
-De... Áhhh! Kösz, hogy vagy nekem Rei. Luhan szerencsés veled. - öleltem meg. -Hogy van az öcséd? Lázad még? - kuncogtam.
-Semmiség. Ez a barátok dolga. És igen. Apa totál ki van tőle. - fújni kezdet picit a szél.
-Esni fog. - engedtem el. De valami mást is hozott a szél. -Egy vámpír! - néztem Reire.
-Mi? Hol? Mi van? - megijedt. Volt már dolgunk velük.
-Ssss! - mutattam neki, hogy legyen csendben, és falat emeltem köré a földből, bedobtam neki a köntöst. -Vedd fel, gyorsan átvette a szagom. És légy csendben. - mondtam.
-Rendben. - válaszolt halkan.
Én újra farkas lettem.
~~Fiúk, vámpír. A parttól keletre. Itt vagyok! Siessetek. Nem egyedül van, és vadak. - mondtam. Közben figyeltem.
Hallottam ahogy mindenki becsatlakozik, tehát farkasok lettek. Mivel Én vagyok az Alfa, Én tudok nekik szólni, de Ők nekem nem, csak ha farkasok. De Én hallom Őket még emberként is ha szólítanak farkas alakban.
-No lám, csak lám! - hallottam egy hangot előlről. -Egy Alfa. - lépett elő a pasi. Nem ismerem. És még csak nem is koreai. Talán Európai. De tud koreaiul. Ez fura.
Rávicsorogtam, mire nekem támadt, vert, haraptam, ütött, rúgtam. Hamarosan a fiúk is megjelentek, Kris, Luhan és Lay azonnal betámadták és végeztek vele. Leengedtem a falat Reita körül, és Én pedig már nem bírtam, így Luhan hozta. Én bicegve követtem őket.
~~Reita hogy került ide? - kérdezte Luhan.
~~Beszélgettünk, meg sétálni voltunk, és megéreztem a vámpírt.
~~Rendben. Köszönöm, hogy meg védted.
~~Nem kell köszönni.
~~Baja is eshetet volna jelent meg mellettem Kris.
~~Ne szólj be! - vicsorogtam rá. Visszamorgott, és előre ment.

Reitát Luhan haza vitte, Én pedig haza mentem. Egyedül élek, anyu Szöulba költözött, mert sok volt neki, hogy Én lettem az Alfa, meg apa halála.
Másnap reggel a mobilomra keltem. Zitao írt, hogy két óra múlva Koreában lesz, menjek ki érte.
Lay és Xiumin jöttek velem.
-Nem mondta meddig marad? - kérdezte Lay.
-Nem. Már rosszat terveztek mi? - néztem a két fiúra.
-Dehogy! - legyintett Xiumin vigyorogva.
-Jaj de rosszak vagytok. - nevettem el magam.
Épp egy zebra előtt voltunk amikor megláttam egy kis kávézót.
-Igyunk egy teát. Vagy kávét. - mondta Lay.
-Benne vagyok. Még úgy is van másfél óra mire leszáll a gép. Farkasként kicsit túl hamar ide értünk. - bólintottam.
-Akkor menjünk.
Jó meleg volt bent. Látszik, hogy már Ősz van. De mi nem fázunk.
Bent helyet foglaltunk, aztán megjelent egy lány, fel vette a rendelést, majd egy pár fiú jött be, hátul pedig egy kockás ingben egy baseball sapis fiú. Ahogy mosolyogva körbe nézet, rám esett a pillantása, és ekkor láttam... Láttam ahogy a szemei kitágulnak, szeme sötétebb lesz, és ekkor reagáltam Én rá. Láttam a múltját, és a jelenét. Bevésődtem.

~Ayumi: 1.Fejezet~

-Sehun, Suho, Kyungsoo, Zelo, Chanyeol, Jonghyun, Junhyung, Dongwoon, Chan.- soroltam a falkám névsorát-Várjunk, hol van Zelo?-kérdeztem a többieket.
-Nem tudjuk.-pislogott egymásra mindenki.
-Sehun, Kyungsoo, Chan veletek küldtem el vadászni!-kiabáltam velük-Hogy lehet egy újoncot elveszteni?!
 -Bocsánat főnök. -hajtotta le a fejét a három fiú.
 -Utálom hogy nem lehet rátok bízni semmit!-csaptam a mappámat az asztalomhoz.
 -Nyugi Ayu, megkeresem.-kezdte el masszírozni a vállamat Junhyung.
 -De siess, nagyon meg lehet ijedve.-pislogtam hátra az én bétámra.
 -Sietek.-nyomott az ajkaimra egy csókot. A hideg végigfutott a gerincemen, a hátam megfeszült. Ajkunk elvált majd Hyung elmosolyodott. -Dongwoon, Chanyeol, Jonghyun.- szólt a három fiúnak majd kimentek a kunyhóból. A balfékekre gyilkos pillantást vetve hátralöktem magam a székkel és felálltam. -Ti hárman, takarodjatok a szemem elől.-mutattam az ajtóra.
 -Sajnálom.-fordult vissza Chan, s kiment lehajtott fejjel.
 -Utálok velük kiabálni.-morogtam Suhonak.
 -Most sajnos jogosan akadtál ki.-bólintott.
 -Hogy lehet elveszteni egy gyereket?-jártam fel alá az irodámban-Remélem Hyungék megtalálják.
 -Am...
 -Nem vésődtem be!-fordultam felé teljesen.
 -Értem.-hátrált egy lépést. Utálom amikor azon agyalnak hogy mikor vésődök be.
-Menj keresd meg azt a három szerencsétlent és igyatok valamit.-dobtam neki a kocsim kulcsait. Nem szólt semmit csak bólintott, majd eltűnt. Ahogy egyedül maradtam a bárszekrényből kivettem egy poharat és a jó öreg Jack Denielst. Székembe visszaülve öntöttem magamnak és belekortyoltam. Tényleg, vajon miért nem vésődtem még be? Az alakváltóknál a bevésődés erősebb mint egy mindent elsöprő szerelem. Felálltam majd a hatalmas tükör elé álltam ami a falkacsaládok fájával szembeni falon függött. Végig pillantottam magamon, de semmi olyat nem vettem észre ami taszító lehetne. Hajam színe barna, hossza csípőig érő. Szemeim mandula vágásúak és színük zöld, akár a borostyánleveleken átszűrődő napfény. Ajkaim teltek és rózsaszínek. Bőröm akár a porcelán, sima és csont fehér. Alakom, homokóra, combjaim vékonyak. Még farkas alakban sem vagyok egy korcs. Messziről látszik hogy nemesi vagy más néven Alfa vér csorgadozik az ereimben. Hátat fordítottam a tükörnek és a Park család falkáinak falát kezdtem nézegetni. A legutolsó falka az enyém ami jelenleg itt szerepel. Elődeim között nő nem lehetett vezető, én vagyok az egyetlen. Legalább is elméletileg. Aputól és az ő falkájától két kötelék vezet, az egyik én vagyok. A máikon pedig, még kicsi voltam mikor azt mondta "Anyád megbotlott és annak gyümölcse" foglal helyet. Mivel senki sem látta az úgy nevezett féltestvéremet így csak annyit tudok hogy idősebb mint én. Az én és a falkám arcképei mellett, csak egy hatalmas kérdőjel helyezkedik. Nem tudom hogy él-e még vagy meghalt, férfi vagy nő. Alakváltó vagy sem, nem tudtam megszerezni semmit. Az összes akkoriban született Park nevezetűt átnéztem az összes külföldi és belföldi kórház rendszerében. De mintha tűt keresnék a szénakazalban.
-Gond van főnök.-rontott be az irodámba Chanyeol riadtan.
-Mi van?-tettem le a poharamat egy jegyzettömbre.
-Zelo...-kezdte el mondani.
-Mond már!-kiabáltam rá.
-Egy másik falka megtalálta.
-A picsába már az idiótákkal!-üvöltöztem miközben a falhoz vágtam a poharamat-Hozd vissza Suho-ékat, megyek a többiekhez.
-De...
-Ez parancs.-néztem rá szúrós szemekkel.
-Igen is.-hajtotta le a fejét majd elrohant, én pedig a tornácról leugorva, berohantam az erdőbe. Ott egy laza ugrással átváltoztam farkassá és rohantam, rohantam amíg el nem értem a srácokig.
-Mi a helyzetük?-álltam meg Dongwoon mellett.
-Az alfával együtt 10-en vannak. De az alfa és még hat személy személy leléptek, nem tudni mennyi idő mire visszatérnek. Így csak hárommal kell megküzdenünk.-jelentett Woon.
-Mennyi idő kell hogy legyőzzük őket?
-A túlerőnkkel és azzal hogy te is itt vagy körülbelül hét perc.
-Akkor nyomás.-léptem ki a bokor rejtekéből-Kerítsétek be őket.
Lassan bekerítették őket és egyre jobban szorítottuk a hurkot körülöttük. A fiúk falhoz lapították őket én pedig ember alakba alakultam.
-Nyugi drágám.-sétáltam oda Zelohoz aki nagyon meg volt rémülve, lassan leguggoltam mellé ő pedig nyöszörögve beledugta a fejét az ölembe-Haza megyünk.-simogattam meg a fülét, mire halk doromboló hangot hallatott. Újra visszaváltoztam Alfa alakba.
-Jó szorult helyzetben lenni?-acsargott Junhyung a három ifjú farkasra.
-Hagyd őket.-morogtam rá.
-Igen főnök.-hajtotta le a fejét Hyung.
-Tűnés haza.-indultam meg a fák irányába- Ne maradj le.-sandítottam Zelora és futásnak eredtem. A fák csak úgy suhantak akár a levelek egy tornádóban. A kunyhóhoz érve vissza változtunk eredeti formánkba és akkor láttam meg hogy Suho még csak most ér haza a három fiúval.-Annak örömére hogy a mentőakcióban nem vettetek részt, ti őrzitek éjjel a házat.-vicsorogtam rájuk. Zelo még mindig riadt volt de már kissé lenyugodott mikor az alváshoz került sor.
-Főnök.-jött oda Woon a laptopjával.
-Mondtam hogy hívj nyugodtan a nevemen.-bólintott egyet-Mit találtál?
-Mi van akkor hogy ha a testvéred nem is apád nevén van, hanem inkább anyukádén?
-De anyu még apuval élt mikor megszülettem.-döntöttem oldalra a fejem.
-És mi van akkor ha más vigyázott rá? Anyukád pedig mikor megszült téged és elment tőletek, visszament ahhoz a pasihoz és a testvéredhez?
-Nem tudom drágám.-ásítottam egyet-Mi van akkor?-pislogtam rá kómásan, annyira megszoktam már hogy mindig fent vagyok és végighallgatom a kis kockát hogy összeesküvés elméleteket szül hogy már meg sem kottyan az a három óra álmosság.
-Akkor meg lesz a testvéred.-mutatott rám-Megnéztem a környező városokban lévő összes kórháznak az iratait és Kim nevezetű 1994 január 14.-én csak 5 született. Megnéztem a statisztikákat és anyukád nevéhez kapcsolódó szülést csak  egyet találtam Kim Jong In-t.
-Akkor elméletileg nekem van egy bátyám?-majdnem elaludtam.
-Pontosan.
-Drágám én álmos vagyok, holnap amennyit csak szeretnél keresgélhetsz róla de én most elmegyek aludni, és szerintem te is menj.-adtam egy puszit a feje búbjára majd bevánszorogtam a szobámba. A paplan alá csúszva még éreztem ahogy Hyung bebújik mellém és átkarol, de pár pillanatra rá már el is nyomott a mély álom.