~Ayumi: 1.Fejezet~

-Sehun, Suho, Kyungsoo, Zelo, Chanyeol, Jonghyun, Junhyung, Dongwoon, Chan.- soroltam a falkám névsorát-Várjunk, hol van Zelo?-kérdeztem a többieket.
-Nem tudjuk.-pislogott egymásra mindenki.
-Sehun, Kyungsoo, Chan veletek küldtem el vadászni!-kiabáltam velük-Hogy lehet egy újoncot elveszteni?!
 -Bocsánat főnök. -hajtotta le a fejét a három fiú.
 -Utálom hogy nem lehet rátok bízni semmit!-csaptam a mappámat az asztalomhoz.
 -Nyugi Ayu, megkeresem.-kezdte el masszírozni a vállamat Junhyung.
 -De siess, nagyon meg lehet ijedve.-pislogtam hátra az én bétámra.
 -Sietek.-nyomott az ajkaimra egy csókot. A hideg végigfutott a gerincemen, a hátam megfeszült. Ajkunk elvált majd Hyung elmosolyodott. -Dongwoon, Chanyeol, Jonghyun.- szólt a három fiúnak majd kimentek a kunyhóból. A balfékekre gyilkos pillantást vetve hátralöktem magam a székkel és felálltam. -Ti hárman, takarodjatok a szemem elől.-mutattam az ajtóra.
 -Sajnálom.-fordult vissza Chan, s kiment lehajtott fejjel.
 -Utálok velük kiabálni.-morogtam Suhonak.
 -Most sajnos jogosan akadtál ki.-bólintott.
 -Hogy lehet elveszteni egy gyereket?-jártam fel alá az irodámban-Remélem Hyungék megtalálják.
 -Am...
 -Nem vésődtem be!-fordultam felé teljesen.
 -Értem.-hátrált egy lépést. Utálom amikor azon agyalnak hogy mikor vésődök be.
-Menj keresd meg azt a három szerencsétlent és igyatok valamit.-dobtam neki a kocsim kulcsait. Nem szólt semmit csak bólintott, majd eltűnt. Ahogy egyedül maradtam a bárszekrényből kivettem egy poharat és a jó öreg Jack Denielst. Székembe visszaülve öntöttem magamnak és belekortyoltam. Tényleg, vajon miért nem vésődtem még be? Az alakváltóknál a bevésődés erősebb mint egy mindent elsöprő szerelem. Felálltam majd a hatalmas tükör elé álltam ami a falkacsaládok fájával szembeni falon függött. Végig pillantottam magamon, de semmi olyat nem vettem észre ami taszító lehetne. Hajam színe barna, hossza csípőig érő. Szemeim mandula vágásúak és színük zöld, akár a borostyánleveleken átszűrődő napfény. Ajkaim teltek és rózsaszínek. Bőröm akár a porcelán, sima és csont fehér. Alakom, homokóra, combjaim vékonyak. Még farkas alakban sem vagyok egy korcs. Messziről látszik hogy nemesi vagy más néven Alfa vér csorgadozik az ereimben. Hátat fordítottam a tükörnek és a Park család falkáinak falát kezdtem nézegetni. A legutolsó falka az enyém ami jelenleg itt szerepel. Elődeim között nő nem lehetett vezető, én vagyok az egyetlen. Legalább is elméletileg. Aputól és az ő falkájától két kötelék vezet, az egyik én vagyok. A máikon pedig, még kicsi voltam mikor azt mondta "Anyád megbotlott és annak gyümölcse" foglal helyet. Mivel senki sem látta az úgy nevezett féltestvéremet így csak annyit tudok hogy idősebb mint én. Az én és a falkám arcképei mellett, csak egy hatalmas kérdőjel helyezkedik. Nem tudom hogy él-e még vagy meghalt, férfi vagy nő. Alakváltó vagy sem, nem tudtam megszerezni semmit. Az összes akkoriban született Park nevezetűt átnéztem az összes külföldi és belföldi kórház rendszerében. De mintha tűt keresnék a szénakazalban.
-Gond van főnök.-rontott be az irodámba Chanyeol riadtan.
-Mi van?-tettem le a poharamat egy jegyzettömbre.
-Zelo...-kezdte el mondani.
-Mond már!-kiabáltam rá.
-Egy másik falka megtalálta.
-A picsába már az idiótákkal!-üvöltöztem miközben a falhoz vágtam a poharamat-Hozd vissza Suho-ékat, megyek a többiekhez.
-De...
-Ez parancs.-néztem rá szúrós szemekkel.
-Igen is.-hajtotta le a fejét majd elrohant, én pedig a tornácról leugorva, berohantam az erdőbe. Ott egy laza ugrással átváltoztam farkassá és rohantam, rohantam amíg el nem értem a srácokig.
-Mi a helyzetük?-álltam meg Dongwoon mellett.
-Az alfával együtt 10-en vannak. De az alfa és még hat személy személy leléptek, nem tudni mennyi idő mire visszatérnek. Így csak hárommal kell megküzdenünk.-jelentett Woon.
-Mennyi idő kell hogy legyőzzük őket?
-A túlerőnkkel és azzal hogy te is itt vagy körülbelül hét perc.
-Akkor nyomás.-léptem ki a bokor rejtekéből-Kerítsétek be őket.
Lassan bekerítették őket és egyre jobban szorítottuk a hurkot körülöttük. A fiúk falhoz lapították őket én pedig ember alakba alakultam.
-Nyugi drágám.-sétáltam oda Zelohoz aki nagyon meg volt rémülve, lassan leguggoltam mellé ő pedig nyöszörögve beledugta a fejét az ölembe-Haza megyünk.-simogattam meg a fülét, mire halk doromboló hangot hallatott. Újra visszaváltoztam Alfa alakba.
-Jó szorult helyzetben lenni?-acsargott Junhyung a három ifjú farkasra.
-Hagyd őket.-morogtam rá.
-Igen főnök.-hajtotta le a fejét Hyung.
-Tűnés haza.-indultam meg a fák irányába- Ne maradj le.-sandítottam Zelora és futásnak eredtem. A fák csak úgy suhantak akár a levelek egy tornádóban. A kunyhóhoz érve vissza változtunk eredeti formánkba és akkor láttam meg hogy Suho még csak most ér haza a három fiúval.-Annak örömére hogy a mentőakcióban nem vettetek részt, ti őrzitek éjjel a házat.-vicsorogtam rájuk. Zelo még mindig riadt volt de már kissé lenyugodott mikor az alváshoz került sor.
-Főnök.-jött oda Woon a laptopjával.
-Mondtam hogy hívj nyugodtan a nevemen.-bólintott egyet-Mit találtál?
-Mi van akkor hogy ha a testvéred nem is apád nevén van, hanem inkább anyukádén?
-De anyu még apuval élt mikor megszülettem.-döntöttem oldalra a fejem.
-És mi van akkor ha más vigyázott rá? Anyukád pedig mikor megszült téged és elment tőletek, visszament ahhoz a pasihoz és a testvéredhez?
-Nem tudom drágám.-ásítottam egyet-Mi van akkor?-pislogtam rá kómásan, annyira megszoktam már hogy mindig fent vagyok és végighallgatom a kis kockát hogy összeesküvés elméleteket szül hogy már meg sem kottyan az a három óra álmosság.
-Akkor meg lesz a testvéred.-mutatott rám-Megnéztem a környező városokban lévő összes kórháznak az iratait és Kim nevezetű 1994 január 14.-én csak 5 született. Megnéztem a statisztikákat és anyukád nevéhez kapcsolódó szülést csak  egyet találtam Kim Jong In-t.
-Akkor elméletileg nekem van egy bátyám?-majdnem elaludtam.
-Pontosan.
-Drágám én álmos vagyok, holnap amennyit csak szeretnél keresgélhetsz róla de én most elmegyek aludni, és szerintem te is menj.-adtam egy puszit a feje búbjára majd bevánszorogtam a szobámba. A paplan alá csúszva még éreztem ahogy Hyung bebújik mellém és átkarol, de pár pillanatra rá már el is nyomott a mély álom.