~Ayumi: 5. fejezet~

Éreztem hogy valami nincs rendben. Én és a falkám nem foglalkozom vámpírokkal és egyéb lényekkel, mert lehet Alfa vagyok de nincs családom akikre vigyázni kellene. Legalább is eddig nem volt, JongIn ahogy az ajtómon belépett tudtam hogy különleges kapcsolatunk van. Átéreztem amit ő érzett és fordítva. Tudom hogy csak pár órája ismerem, de most érzem hogy fél.
-Fiúk!-kiabáltam mindenkinek, a telepátia és a hanghatással közös egyveleggel.
-Mi a baj?-rohant oda Hyung és Woon.
-Jókor jelentek meg ti is.-morogtam-Mennünk kell!
-Hová?-pislogtak egyszerre.
-JongIn bajban van.-vettem le a ruhám és a bokámra kötöttem egy kis bőrzacskóban egy pólót és egy bugyit. Átváltoztam, gyors rohanásban iramodtam JongIn felé. Barna szőrömön a nap csillogott, fogaim kivillantak mikor egy másik Alfát pillantottam meg a bátyám mellett. A hideg végig futott a gerincemen és vissza változtam. Felrángattam magamra a "ruhám" és az idegen farkas és a bátyám közé álltam.-JongIn, menj a közeléből.
-Ayumi.-nézett rám meglepedten-Te mit keresel itt? És hol a ruhád?-tágultak ki a pupillái és rámadta a dzsekiét.
-Azta.-esett le Jongin melletti srác szája mikor kivillant combom.
-Takarodj a bátyám közeléből.-morogtam az idegen farkasra.
-Ha a bátyád, neked kellett volna megvédened a vámpírtól.-acsargott felém az Alfa.
-Vámpír?-egyenesedtem fel-Jól vagy?-fordultam Jongin felé.
-Igen. Mi ez az egész?
-Hazaviszlek.-foogtam meg a karját.
-Furcsa egy család lehettek ha semmit nem tud rólad.-döntötte a fejét oldalra az idegen.
-Menj vissza a falkádhoz, innen megoldom.-vicsorogtam felé-Srácok! Vegyetek minket egy nagy körbe.
-Ilyen fiatalon Alfa.-dünnyögött-Van még egy.-bólintottam és gyors léptekkel megindultunk haza.
-Suho. Hozd a kocsit!-elrohant haza mi pedig vártunk.
-Mi ez az egész?-vont felelőségre JongIn.
-Otthon mindent elmagyarázok. Bízz bennem.
-Rendben.-bólintott. Megérkezett az autó és belöktem a két fiút hátra.-De nekem itt a kocsim.
-Majd Chanyeol elhozza.-mutattam rá-Zelo te is ülj be.-gyors bólintás után beugrott az anyós ülésre. Gyorsan hajtva száguldottam és befaroltam a ház elé. Kiszimatoltam a levegőbe hát ha itt van az a vérszopó. Mikor éreztem hogy tiszta a levegő, belökdöstem az embereket gyorsan. Mindenki bejött a lakásba és egymást nézték.
-Elmondod akkor hogy mi ez?-fordult felém JongIn. Szemeimet becsukva, szívem megacélosítva, kihúztam magam s sóhajtottam egyet.
-Alakváltók vagyunk. Ahogy az a lány is akivel voltatok amikor megtaláltalak.-az elutasításra felkészülve figyeltem rá.
-És te vagy a főnök?-mosolygott rám.
-Mondhatni.-pislogtam nagyokat-De mi inkább Alfának hívjuk.
-Szuper. És ez hogy megy?-fogta meg a csuklóm és a kanapéra húzott.
-Öhm, hát ez bonyolult.-vakartam meg a tarkómat- A tudósok ezt úgy hívják hogy genetikai mutáció. Mi inkább "varázslatnak" hívjuk, apáról az elsőszülött gyerekre száll ez a dolog. Rendszerint fiú gyermekek születnek először.
-És hogy hogy te lettél...?-hagyta befejezetlenül a mondatot.
-Farkas?
-Igen.
-Nekem nincs vértestvérem. Az elsőszülött pedig, te vagy. Neked nem alakváltó az apád, így én örököltem a gént. Az átváltozás gyors de kicsit fájdalmas elsőször. A gerinced recsegve ropogva meghajlik, a csontjaid átformálódnak, a szerveid az elsőnél eldeformálódnak. A testhőd megnő. Minden más lesz, a látásod, szaglásod és a hallásod javul. Én élveztem az első futásokat, vadászatokat. Mindent. 16 éves korban történik meg ez az egész. Egy ideig apu falkájához tartoztam, de az idő elteltével egyre csak az Alfa vérem jött elő. Aztán ott hagytam őket. Magányos farkasként róttam az erdőket. Junhyunggal talápkoztam először, ezért is ő a bétám. Kis idő elteltével a többiek is hozzám csapódtak, legutoljára Zelo.-mutattam az ujoncomra.
-Mióta vagy Alfa?-nyűgözte le a bátyám barátját a sztorim.
-Körülbelül három éve.
-És ez nem olyan mint mikor polgármestert választanak? Hogy x évente újra választás van?
-Nem.-vontam fel a fél szemöldököm-Ez egy életre szól. És nem, nem élünk örökké. Ugyan úgy öregszünk mint ti.
-És a többi falka? Nincs háború?
-Nincs. Mi nem támadjuk meg őket, ők sem minket.
-Miért morogtál Soyunra?-hümmögött JongIn.
-A család szent. S ha te veszélyben vagy az nekem fájdalom. Ennél a családi köteléknél csak a bevésődés az erősebb.
-Mi az a bevésődés?-pislogott a bátyám.
-Az olyan mint a Twilightban.-magyarázta neki a haverja.
-Nem olyan.-vágta rá Kyungsoo-Mikor meglátod a bevésődésed tárgyát azt érzed hogy az idő megállt. Lepereg előtted a lelki társad egész addigi élete. Csak ő jár a fejedben, nem tudsz többé máshoz érni úgy. A szíved megtelik érzelemmel, s csak ő tart a földön. Vigyáznod kell rá, minden porcikád csak érte kiabál.
-Szóval olyan mint a szerelem.
-Nem, mi is a neved?
-Taemin.
-Na szóval Taemin, nem olyan mint a szerelem. Ez erősebb.
-Értelek.-hümmögött.
-Eldönthetitek hogy hazamentek, vagy itt maradtok.-álltam fel.
-Én maradok. Meg akarom ismerni a húgomat.
-Én sem lépek ki egyedül amikor egy vámpír rohangál.
-Akkor mit kértek vacsira?-mosolyogtam mindenkire.
-Melegszendvicseeeeet.-mondták kánonban.
-Csinálom.-kuncogtam. Bevonultam a konyhába és megcsináltam egy kazal kaját, leültünk enni.-Holnap nekem be kell mennem a faluba, elfogyott a kenyér.
-Bemehetek veled?-kérdezte teli szájjal JongIn.
-Persze.-mosolyogtam rá. Evés után mindenki bedől az ágyakra én pedig az irodámban üldögéltem mikor bealudtam.