~Soyun: 2. fejezet~

Ismeretlen farkas a területemen.
~~Kris, Xiumin! Kergesétek felém - mondtam. Jóval belül voltak az erdőben, de a farkas telepátia segít kommunikálni.
~~Igen is Alfa. - válaszolt Kris. Elég mogorva amióta Én lettem az alfa.
Fel álltam egy nagyobb kidőlt fatörzsre, első jobb mancsom kicsit előrébb volt, bal pedig felemelve, így ugrásra kész voltam.
Szürke bundámba belekapott a lágy szellő, és balról megéreztem az idegen illatát. Fejem lehajtva, fülem behúzva, fogaim kivillantva vártam.
~~Soyun ez egy kölyök, most változott át először. - hallottam meg Lay hangját.
~~Akkor nem bántom. - egyenesedtem ki.
Vörös, ijedt árny suhant el alattam, Én pedig leugrottam az ágról.
~~Állj meg! - parancsoltam rá.
Elől Kris és Baekhyun  jelent, jobbról Xiumin és Lay, balról a szikla fal. Hátul pedig Én. Lefékezett.  ~~Engedj be az elmédbe! - fejem lehajtva vicsorogni kezdtem, a fiúk pedig fejüket lehajtva, kicsit meghajolva vártak.
Az idegen lassan beengedett, és láttam, hogy meg van rémülve, nem érti miért ilyen, nem tudja mi történt. Neki szorult a falnak, és vicsorgott rám, mire Én rá morogtam, ekkor felnyüszitett.
~~Csitulj le, és visszaváltozol. - mondtam neki, mire fújtatott egyet. Visszaváltoztam emberré, lábamról levettem a kis tasakot amiben egy póló és nadrág volt.
-Nem bántunk, de ha nem változol vissza, nem tudok segíteni. - mondtam. Éreztem ahogyan kezd csitulni, lassan szedte a levegőt, közben a fiúk is átváltoztak, és már nadrág volt rajtuk.
Előttem lévő kölyök is lassan visszaváltozott.
-Mi a neved? - kérdeztem.
-Ze...Zelo. - takarta magát a fiú. Intettem, mire egy pléd került a kezembe.
-Gyere. - terítettem rá a plédet, és fel állt. -Menjünk. - mosolyogtam rá. Bólintott.
A faháznál kapott ruhát, meg enni. Aztán pedig rajtunk ütöttek.
~~Vonuljatok vissza. Had élvezzék a fölényt. - mondtam a fiúknak.
~~A mi falkánk akkor is erősebb, miért kell meghátrálni? - morogtta Kris.
~~Mert csak a fiú után jöttek. - acsarkodtam rá.
A másik falka elment, Én pedig az erdőbe rohantam. Elegem van, hogy állandóan megkérdőjelezi a hatalmam. Nem jó kedvemből lettem Alfa. Nem Én választottam. Egyik reggel, úgy másfél éve, apám meghalt. Egyedül akart leszámolni egy vámpírral. Reggel arra keltem, hogy majd megfulok, alig értem ki a házból, anya szívbajt kapot majdnem amikor a tornácon átváltoztam. Azt hittem meghalok a rengeteg vonyítás és emlék miatt, Luhan is akkor vésődött be Reitának. És végül jött a legrosszabb! Apa halála. Érezni a hideg ujjakat amikor benyúlnak a pofádba aztán az írdatlan fájdalom ahogy szét tépi azt... Üvöltöttem, és nem csak Én... a falka is.
Balra vettem az irányt a part helyet. Célom Reita lett. Ő az egyetlen aki meg tud nyugtatni ilyen helyzetek után.
Amikor oda értem, oldalt a falat kezdtem kaparni. Már kezd kicsit meglátszani, de Reita tudja csak a Lee családból, hogy mi vagyok. Láttam ahogy a szobájában felkapcsolja a lámpát, Én pedig meglapultam az egyik fa mellett amíg kijött.
-Mi a baj? - túrt a bundámba amikor elém ért. Sokkal nagyobb vagyok, pont olyan mint a Twilight filmben, nem tudom akkor melyik falka adta ki a titkunkat, de gyanítom, hogy az egyik amerikai.
Viszont, volt egy s más, ami nem igaz. Nem csak az indiánok voltak farkasok, csak apai vérről lehetsz farkas, és a világban, minden kontinensen, és faluban minimum hat fős falkák vannak, és emiatt a vámpír faj, kicsit pikkel ránk. Bevésődés is van. Ja, és a vámpírok, nem csillognak mint Edward Cullen. Olyanok mint az emberek, azért ember szemmel nem is látszik, kik Ők, de mi érzük a szagukról. Vér, és fura, halál, vagy inkább temető szaguk van. És nincs szem foguk.
De térjünk vissza Reitára. Hozott ki egy köntöst, de Én csak fújtattam egyet, és lefeküdtem hasra, Ő pedig felkuncogott, és felmászott a hátamra. Most eszembe jutott amikor először látott farkasként. Elég érdekes volt. Mivel imád fotózni, így egyszer kint volt madárlesen, ahol meglátta amikor Én visszaváltoztam. Onnan vettem észre, hogy felsikitott. Alig tudtam megnyugtatni. Ez volt úgy négy éve. Azóta velem van, és Falka tag lett. Mint Luhan bevésődése.
Végig vágtattam az erdőn, egész a folyóhoz, ott Reita lemászott, Én pedig ember lettem. Rám adta köntöst.
-Elegem van, ki készít Kris, a tököm tele van vele. Nem Én választottam, hogy alfa legyek. Apa ha nem halt volna meg akkor neki adta volna, de így rám lett kényszeredve az egész. Istenem, bár adná, hogy át adjam neki, de még 10 évig az leszek. - dühöngtem. Meg persze szét vertem egy sziklát.
-Azért nehogy már új medret váj a folyónak. - állított le. -Nyugi. - mondta.
-De... Áhhh! Kösz, hogy vagy nekem Rei. Luhan szerencsés veled. - öleltem meg. -Hogy van az öcséd? Lázad még? - kuncogtam.
-Semmiség. Ez a barátok dolga. És igen. Apa totál ki van tőle. - fújni kezdet picit a szél.
-Esni fog. - engedtem el. De valami mást is hozott a szél. -Egy vámpír! - néztem Reire.
-Mi? Hol? Mi van? - megijedt. Volt már dolgunk velük.
-Ssss! - mutattam neki, hogy legyen csendben, és falat emeltem köré a földből, bedobtam neki a köntöst. -Vedd fel, gyorsan átvette a szagom. És légy csendben. - mondtam.
-Rendben. - válaszolt halkan.
Én újra farkas lettem.
~~Fiúk, vámpír. A parttól keletre. Itt vagyok! Siessetek. Nem egyedül van, és vadak. - mondtam. Közben figyeltem.
Hallottam ahogy mindenki becsatlakozik, tehát farkasok lettek. Mivel Én vagyok az Alfa, Én tudok nekik szólni, de Ők nekem nem, csak ha farkasok. De Én hallom Őket még emberként is ha szólítanak farkas alakban.
-No lám, csak lám! - hallottam egy hangot előlről. -Egy Alfa. - lépett elő a pasi. Nem ismerem. És még csak nem is koreai. Talán Európai. De tud koreaiul. Ez fura.
Rávicsorogtam, mire nekem támadt, vert, haraptam, ütött, rúgtam. Hamarosan a fiúk is megjelentek, Kris, Luhan és Lay azonnal betámadták és végeztek vele. Leengedtem a falat Reita körül, és Én pedig már nem bírtam, így Luhan hozta. Én bicegve követtem őket.
~~Reita hogy került ide? - kérdezte Luhan.
~~Beszélgettünk, meg sétálni voltunk, és megéreztem a vámpírt.
~~Rendben. Köszönöm, hogy meg védted.
~~Nem kell köszönni.
~~Baja is eshetet volna jelent meg mellettem Kris.
~~Ne szólj be! - vicsorogtam rá. Visszamorgott, és előre ment.

Reitát Luhan haza vitte, Én pedig haza mentem. Egyedül élek, anyu Szöulba költözött, mert sok volt neki, hogy Én lettem az Alfa, meg apa halála.
Másnap reggel a mobilomra keltem. Zitao írt, hogy két óra múlva Koreában lesz, menjek ki érte.
Lay és Xiumin jöttek velem.
-Nem mondta meddig marad? - kérdezte Lay.
-Nem. Már rosszat terveztek mi? - néztem a két fiúra.
-Dehogy! - legyintett Xiumin vigyorogva.
-Jaj de rosszak vagytok. - nevettem el magam.
Épp egy zebra előtt voltunk amikor megláttam egy kis kávézót.
-Igyunk egy teát. Vagy kávét. - mondta Lay.
-Benne vagyok. Még úgy is van másfél óra mire leszáll a gép. Farkasként kicsit túl hamar ide értünk. - bólintottam.
-Akkor menjünk.
Jó meleg volt bent. Látszik, hogy már Ősz van. De mi nem fázunk.
Bent helyet foglaltunk, aztán megjelent egy lány, fel vette a rendelést, majd egy pár fiú jött be, hátul pedig egy kockás ingben egy baseball sapis fiú. Ahogy mosolyogva körbe nézet, rám esett a pillantása, és ekkor láttam... Láttam ahogy a szemei kitágulnak, szeme sötétebb lesz, és ekkor reagáltam Én rá. Láttam a múltját, és a jelenét. Bevésődtem.