Ayumi 3.Fejezet

Reggel fura csendre ébredtem. Az ágyból kikelve felöltöztem, s kislisszoltam a konyhába és lefőztem egy kancsó kávét. De egy óra múlva már furcsa volt a csend. Körbe jártam a házat, de sehol senki. -Hahó?!-sóhajtottam, de semmi válasz-Hol vagytok?-vetítem ki az agyukba. Még mindig semmi válasz, így bementem a nappaliba és ölembe vettem Dongwoon laptopját. Felnyitottam és még mindig meg voltak nyitva az ikonok. Kim JongIn 1994.01.14.-én született Seoulban. Magassága 182 centiméter, haja és szeme színe fekete. Seouli képzőművészeti középiskolában végzett.-Jól nézel ki JongIn. Talán te vagy a bátyám, még szép hogy jól nézel ki.-vontam vállat, mire hallottam hogy egy autó kanyarodik a földesútra. Autó? Erre felé? Hisz az én kocsim itt parkol! Na mindegy, öt perc múlva úgy is itt lesz. Lehet hogy csak túristák akik eltévedtek és egy lejáróval lejjebb kanyarodtak le. A konyhába sétálva ujabb bögre kávét öntöttem magamnak, majd szürcsölve felgugoltam a kanapéra. Leparkolt az a titokzatos autó, s nemsokra rá halk kopogtatás törte meg a csendet.-Gyere be.-kortyoltam még egyet és kiléptem Woonie feltört fájljaiból. Egy magas idegen lépett be. -Jó napot. Én... -Eltévedtél és tudni akarod hogy jutsz vissza...-ugrottam le a kanapéról és mellé sétáltam-Megfordulsz amerre jöttél és balra kanyarodva az első lejáró a tengerpart. -Ja nem eltévedtem.-vakarta meg a tarkóját az idegen. Olyan ismerős nekem az idegen arca, fejem oldalra fordítva gondolkodtam. -Akkor minek vagy itt? -Hát tudod, van egy anyám aki elhagyott mikor kicsi voltam, de aztán vissza jött. Titkolózott, én pedig... -Még ma vége lesz, vagy igyak meg még egy bögre kávét?-kukkoltam az üres bögrémbe-Amúgy kávét? -Köszi, kérek.-vakarta meg idegesen a tarkóját. -Rendben.-vontam vállat és beszögdeltem a konyhába. Éreztem ahogy az idegen követ, öntöttem magamnak és neki is kávét.-Tessék.-tettem adtam a kezébe-Na szóval mi a sztori vége? -Én pedig megtudtam hogy anyunak két családja volt és abból a családból született egy kishúgom. Akit Park Ayuminak hívnak. -Várj.-emeltem fel a kezem-Én vagyok Parnk Ayumi.-kortyoltam még egyet. -Igen, te vagy a kishúgom.-meglepedtségemben kiköptem az isteni nedüt. -Idegen helyes srác mond mit?-pislogtam nagyokat. -Te vagy a húgom. -Ez nem lehet.-ráztam a fejem-Nekem elméletiekben csak egy mostoha testvérem van. A neve Kim JongIn. -Ez az én nevem.-mosolygott féloldalasan. -Ez most valami vicc? Vagy csak szórakozzunk Ayuval nap van? -Nem viccelek és nem szórakozok veled. Egy Dongwoon nevű gyerek keresett fel, Seoulban találkoztam vele. -Woonie.-szűkítettem össze a szemeimet. -Ismered-vonta fel az egyik szemöldökét. -Igen. -Ertem, akkor nem lenne kedved megismerni a bátyádat?-mosolygott idegesen. -De, persze.-mosolyogtam vissza-De, öm nekem ma nem jó.-húztam a számat-Úgy volt hogy az egyik fal... haverommal átnézzük a kocsimat nincs-e valami baja. Csak Hyungot elnyelte a föld. -Segítsek átnézni? Kicsit értek hozzájuk. -Ha szeretnél...-kimentünk a járgányhoz és felnyitottam a motorháztetőt. Elkezdtük vizsgálgatni mire viszketett az arcom és megvakartam. -Szerintem semmi baja.-nézett fel rám mire elnezette magát. -Mi az?-pislogtam mint hal a szatyorban. Ő a kuncogást visszafolytva az arcomra mutatott.-Mi van vele?-oda mentem az utas ülésoldali visszapillantóhoz és megláttam a fekete csíkot. -Mint egy amazon.-nevette el magát. -JongIn.-szólítottam meg és mikor felém fordult végig kentem az arcát. -Héé.-nevetett megint-Ez nem ér. -Most már te is amazon vagy.-dőltem a földre a nevetéstől. Hallottam ahogy rezegni kezd a telefonja, s ő amint meglátta ki hívja kinyomta. -Nekem mennem kell. De holnap találkozunk. -Én nem járok a városban, csak ritkán.-rángatom a fejem jobbra balra. -Akkor hova jársz? -Innen pár kilóméterre van egy falu. -Rendben, akkor holnap kettő. -Oké, a szökőkútnál. -Oké.-adott az olajos arcomra egy gyors puszit-Szia húgi. -Szia.-pislogtam, igaz megszoktam hogy mindenki ölelget és puszilgat, de ez fura volt.Miután elhajtott, megpróbáltam lemosni magamról a koszt. Több-kevesebb sikerrel.