~Soyun. 6. Fejezet~

Taemin végig beszélt, olyan volt mint egy rádió.
-Taemin hallgass már, nem látod, hogy zavarod Soyun-t? - szólt rá Kai.
-Bocsánat. - mondta Taemin.
-Hol laktok? - kérdeztem.
-A Moon panzióban. - válaszolt Kai.
-Akkor erre. - intettem jobbra.
-Egyébként, úgy olvastam, nő nem lehet Alfa. - mondta Taemin.
-Hát nem is. De apám meghalt, és Én kaptam a posztot. - válaszoltam.
-Sajnálom. - mondta Kai.
-Kösz. - kurta válasz. Megálltam a panzió előtt, és megfordultam. -Este ne nagyon mászkáljatok kint. Főleg ne sikátorban. - indultam el.
-Soyun, várj! - szólt utánam Kai.
-Igen? - néztem rá.
-Köszönjük. Hol tudlak majd elérni? - kérdezte.
Mire válaszolni tudtam volna egy csaj állt meg kettőnk közt. Volt ám acsarkodás, és fel is vágták a lány nyelvét, plusz, nem tudom, hogy lehetséges, de Ő is alfa volt. Fura, hogy egy körzetben két Alfa van.
Mialatt ezek körbe vették a két fiút, Dongwoo szólt, hogy meg van a másik vámpír. Ezért megfordulva, azonnal farkas alakot vettem fel. Irány a sziklák.

Az erdőben kicsit lelassultam, csak ügetve tartottam a célom, futni nem akartam.

Kris már ott állt, az egyik szikla tetején, ember formában, a vizet kémlelte. Felnyüszítettem neki, mire lenézett, és két ugrással már előttem állt. Kris magas, 194 cm így egy szintben volt a feje a pofámmal.
Nem szólt, csak megfogta az arcom, és ahogy átváltoztam emberré úgy tapadt az ajkaimra. Mohón faltuk egymást, ittam magamba minden érintést, minden sóhajt, minden mozdulatot. Ez volt az utolsó estém vele, és ezt Ő is tudja, éreztem az érintésein, és a vállamon a könnyeit. Kétségbe esett szeretkezés volt ez mindkettőnknek. És végül lépés az volt, hogy végleg beengedtem a tudatomba Kait. Ezzel lezárult Kris-szel való kapcsolatom, és megnyílt a Jonginnal való, akár szerelmi szál, akár bevésődésnek a szála, ezt neki kell eldönteni. Nekem már első perctől, Ő lett a világ. Ha úgy dönt, mással akar lenni, a szerelmi kötelék eltörik, és csak a baráti, bevésődés kötelék marad, és akkor egyedül leszek, és magányos, aki élete végéig védelmezi Kait, mert akkor már nem lehet párom. De neki igen, mert Ő ember.
Dilemma. És fájdalmas dilemma, hiszen, ha úgy dönt más kell neki, az nekem nagyon fog fájni, mert azt csak Én érzem.
-Köszönöm, hogy boldog lehettem melleted. - búcsúztam Kristől.
-Én köszönöm, az utolsó érintéseket. - mosolygott keserűen. Bicentettem, és farkas alakot vettem fel, berohantam az erdőbe, aztán vonyítani kezdtem. Hangom berezegtette az egész erdőt.
Haza rohantam, és meztelenül léptem be házban. Csend volt, mindenki aludt, vagy épp járatoznak.
Lezuhanyoztam, és Én is ágyba bújtam. Holnap este Én megyek járatozni.
Reggel Tao szét verte a fejem mire a bolthoz értünk.
-Menj, hoz pár kenyeret. - mondtam neki és elzavartam.
-Vén nyanya! - csipte meg az oldalam és elrohant.
Kuncogtam egyet, és szinte belebújtam a hűtőben amiben a húsok voltak.

-Kicsit sok ez a hús, nem? - hallottam egy ismerős hangot.
-Nem. Nem egy napra vásárolok. - hajoltam ki, és bevertem a fejem. -Fene essen bele! - morogtam.
-Nagyon fáj? - fogta meg a fejem. -Már nem. - mondtam. És elvesztem a szemeiben.
-Miért bíbor a szemed? - fogta meg az arcom.
-Alfa szín. - motyogtam.
-Gyönyörű! - mondta.
-Köszönöm. - hajtottam le a fejem.
-Yun, képzeld.. Oh, elnézést. - hallottam Tao hangját.
-Tao, Kai, Kai Tao a hülye uncsim. - mutattam be őket.
-Szia. Kim Jongin. - hajolt meg Kai.
-Huang Zitao. - hajolt meg Tao. -És nem hülye. Csak picit. - nevetett. Vele nevettem és Kai is.
-Soyun... megadod a számod? - kérdezte Kai.
-Persze. - kezébe adtam a mobilom, aztán pár perc múlva már vissza is kaptam.
-Majd hívlak. - intett és le is lépett, pár hús bepakolása után.
-Ő az akibe bevésődtél? - kérdezte Tao. Bólintottam.
-Menjünk. - indultam el.

-Na, kaja van, de Reita jön hat után Luhannal. Én, Lay és Dongwoo, Baekhyun, megyünk járatozni, Te pedig légy jó. - pakoltam el mindent.
-Mikor viszel engem is? - kérdezte Tao.
-Holnap elmegyünk csak ketten a partra. - néztem rá.
-Háton? - kiskutya szemek.
-Úgy. - bólintottam.
-Oké. - nevetve szaladt ki.
Elköszöntem Taotól, majd farkas alakban, bevetettem magam az erdőbe.
Volt egy kiugró, oda leraktam a táskát, és a fiúk is. Én indultam jobbra, Dongwoo balra, Baekhyun előre, "hátra" pedig Lay. Négy féle válva portyáztunk.
Fél tíz után, valamit megéreztem. Nem tudom, hogy Mi lehet, de nem ember, vámpír, vagy farkas. Aztán megjelent előttem. Hosszú karmaival a mellkasomba mart, amitől felüvöltöttem, és összerogytam. Nem tudtam tartani a farkas alakom, így térdre rogyva ember alakban néztem fel a csuklyás valamire. Szeme ki villant. Vörös volt akár a Rubin, ajkain gúnyos mosoly. Elviselhetetlen fájdalom kezdet bennem szét terjedni, éreztem, hogy a fiúk elszakadtak a kapcsolattól, hallottam őket, de nem tudtam válaszolni.
-Meg vagy! - mondta az a valami. Én pedig kínkeservesen megemeltem a kezeim, és a vérző, már gyógyuló sebeimre raktam. Nagyon nehezen forrt össze a seb. Szinte, mintha valami marná. Mikor felnéztem újra már csak egyedül voltam ott, meztelenül, és vérezve, fájdalommal a testemben.