~Ayumi 9.Fejezet~

Jongin kiment ahhoz a lányhoz miközben én elveszve próbáltam megtalálni magam.
-Kai!-szóltam a bátyámnak.
-Mond!-fordult felém a lány öleléséből én pedig a fejemmel intettem neki hogy befelé,lassan sétálva ment be én pedig figyeltem minden lépését.
-Ha bármi baja esik JongIn-nak, széttéplek.-morogtam a lányra, mire felnevetett.
-Sokkal de sokkal erősebb vagyok nálad. És ezt amúgy én is mondhatnám az unokaöcsémre.-honnan tud róla? Pedig próbálom elfojtani. -Igen éreztem hogy belé vésődtél. Ezért vagyok nálad sokkal erősebb. Hozzád kóbor farkasok csatlakoztak, elszakadtak az előző falkától ezért vagy gyengébb akár milyen is a belső erőd. -ezek után nem nagyon figyeltem rá mert bemutatta azt a nagy tudományát-Van bétám az apám oldaláról, de valójában te vagy az. Viszont az Alfa véred ezt nem hagyja. Azért vagyok én az erősebb mert idősebb is vagyok és az én falkámba, beleszülettek a farkasok. Érted már?-egy apró bólintással nyugtáztam hogy egy pöppet egocentrikus a csaj, de még is van valami abban amit mond. De ne csodálkozzon ha alamuszi nyuszi nagyot ugrik.-Egyenrangú vagy számomra, pont mint én számodra.
-Hogy vésődtél be Kaiba?-kérdeztem kissé lenyugtatva magam.
-Tao után voltam, pár napja érkezett Kínából. És amíg vártunk, Ő betoppant abba a kis kávézóba ahol voltunk. Akkor láttam, és éreztem.-mosolygott.
-De ha bevésődsz gyönge leszel.-húztam össze a szemöldökömet.
-Dehogy leszel. Sőt! Sokkal erősebb leszel. Úgy látom, nem tudsz mindent még a farkasokról. Ha bevésődsz. Kialakul egy kapocs, ha bajod lesz, Tao megérzi, ha Ő van veszélyben, megérzed. Ő megtud gyógyítani téged, mint engem Kai. Az a kapocs ad még egy plusz löketett az erőidnek. De ha Tao meghal... vagy Kai.. ember leszel, elveszted a farkas véred, mert már nincs kiért élned. Már nem fogsz tudni átváltozni, nem lesz erőd. Halandó leszel.
-Ezt nem tudtam.-motyogtam szinte csak magamnak.
-Én mondtam hogy sok mindent nem tudsz.-válaszolta-De nekem mennem kell.
-Megyünk?-állt fel az egyik farkas.
-Igen. Ayumi, szívesen látlak titeket nálam, a házam ajtaja bármikor nyitva van nektek.
-Mi is titeket.-húztam ki magam és rámosolyogtam, de fél szemmel Tao-t néztem.
-Köszönöm a segítséget.-fogta meg a kezem mire fura fény kezdet világítani én pedig azt hittem ott kapok szívbajt tőle-Húgom!-én a húga? Pislogtam nagyokat.-Mától egy falka vagyunk, két alfával.-pillantott körbe én pedig Tao-ra pillantottam aki egy fél mosolyt küldött felém.
-Nincs mit megköszönni.-mosolyodtam el egyből ahogy Tao is.
-De! Az életemet mentetted meg.-erősködött.
-Jonginnak köszönd.-böktem a fejemmel a bátyám felé.
-Köszönöm.-nézett rá majd elindultak haza. Éreztem ahogy valaki engem nézett és láttam ahogy Tao egyre kisebb lépésekben jön felém.
-Holnap van kedved lejönni felem a partra?-vakarta meg a tarkóját zavartságában.
-Persze.-mosolyogtam rá majd adtam az arcára egy puszit, Soyun vissza adta Tao kezébe a pulóverét majd hagyta hogy felmásszon a hátára. Egy utolsó összepillantást megengedtünk magunknak és már el is tűntek a sűrű erdőben.-Srácok!-fordultam Jongin és Taemin felé-Ha szeretnétek és nincs olyan ember aki aggódjon értetek. Itt maradhattok.-mondtam komolyan.
-Ez most komoly?-nézett rám Jongin.
-Igen.-bólintottam-De ha nem szeretnétek, nem muszáj.-emeltem fel a kezeimet.
-Még szép hogy maradunk.-szólt közbe Taemin aki teljesen bezsongott attól hogy alakváltókkal fog együtt élni.
-De nincs több ilyen reggel, megértetted.-mutattam rá és mérgesen néztem.
-Öhm. -nyelt egy nagyot-Megígérem.
-A véreddel fizetsz ha megszeged az ígéretedet.-hunyorogtam rá, majd gyors tempóban mentem a szobámba, levetkőztem majd fel és próbáltam újra aludni. Félálomban még éreztem hogy Jongin mellém bújik. Egy hosszúnak tűnő álomba csöppentem. A levegő száraz,fojtós. A lélegzet vétel kín szenvedés volt számomra, de egy váratlan pillanatban egy szellő libbentette meg a hajam s mikor lélegeztem csodás friss illat járta szét a bensőmet. Az illat felé fordulva indultam el hogy megtaláljam honnan jött, ahogy elszállt a frissesség még jobban égette a tüdőm a szárazság. Rohanni kezdtem mint a villám amíg a parthoz nem értem. Ott állt ő! A szívem erősen dobogni kezdett és az égető levegő egyre jobban feszítette szét a tüdőmet. Köhögés tört rám, majd térdre rogyva kívántam azt a csodálatos oxigéndús légkört. Lassan csökkentette a köztünk lévő távolságot, mikor már előttem állt felnéztem. Szemei mint a folyékony csokoládé. A szívem még hevesebben pulzált míg hozzám nem ért. Ott kiakadt és meg meg állt.
-Tao. -pislogtam nagyokat rá ahogy betöltötte a tisztaság a lelkemet-Mit keresel te itt?
-Tudod, én azon gondolkoztam hogy barátság vagy szerelem.-állított fel s a térdem újra remegni kezdett.
-És mit döntöttél?-kérdeztem remegő hangon. Egy parányi mosoly húzódott arcára.
-Én a...-akadt meg az álom mert felriadtam. Szuper gyorsasággal vettem a levegőt és körbe pillantva néztem merre vagyok. Mikor érzékeltem hogy Jongin halkan szuszogva alszik mellettem kissé lenyugodva feküdtem vissza mellé és átöleltem. Vajon mit válaszolt Tao? Könnyek gyűltek a szemembe ahogy eszembe ötlött hogy a barátságot. Újra elaludtam a bátyámat ölelve ahogy simogatta a hátamat. Másnap reggel azt kívántam bárcsak meg sem születtem volna, egész idő alatt Taon forogtak a tekervények. Észre sem vettem hogy fáradtnak kéne lennem, bementem az irodámba és magamra csuktam az ajtót. Ott ültem egy szál magamban a gondolataimmal körülvéve. Vajon mikor akar elmenni a partra? Ahogy erre a kérdésre gondoltam egyből az álomképem ugrott elő az emlékezetembe ahogy a levegő égette a tüdőm, megremegve fejeltem meg az asztalt.
-Mi a baj?-lépett be Jongin halkan.
-Utálom a bevésődést.-morogtam és a fejemre tettem egy aktát mint egy csákót.
-Zitao-ba vésődtél be igaz?-ült le a karfámra.
-Belé.
-Milyen érzés mikor még nem tudod a döntését?-simogatta meg a fejem miközben levette róla az aktát.
-Vele álmodsz, tele vagy kétségekkel és félelemmel hogy mit válaszol. Tudod hogy ha a barátságot választja te világ életedben boldogtalan maradsz és egyedül halsz meg. Az álmokban a torkod száraz és fulladsz a levegőhiánytól. Ő az egyetlen aki az oxigéned lehet. Az elején míg nem tudod hogy van jobb a száraz, forró levegőnél még elfogadod, de amint megérzed a frissességet már csak is azt kívánod. Nekem Tao az a friss szellő, és valahányszor csak eszembe jut még jobban kívánom azt a szellőt. Mintha csak ő tartana életben. Én pedig nem bírom idegekkel.-pillantottam fel a bátyámra, aki mélyen elgondolkozva nézte az asztalt.