~Soyun. 8. Fejezet~

-Jól vagy? - hallottam meg Kai hangját. Nem emlékszem, hogy kerültem a másik Alfa házába, de mire tisztulni kezdet az agyam, Tao karjaiban voltam. Aki kétségbeesve ringatot. Ők most bent vannak, megkértem a falkám, hogy beszéljenek a másik falkával.
-Igen. Mostmár jól. - fordultam felé. Fázott, látszott rajta. -Gyere ide. - intettem neki. Két lépés után már engem ölelt.
-Ayu elmesélt mindent. Az érzést ha bevésődsz... Annyira féltem, hogy elveszitlek. - motyogta a nyakamba. -Alig háromszor láttalak, de... már nem tudok másra gondolni csak rád! Rád! Rád! Rád! - ismételgette.
-Ez elmúlik. - motyogtam. -Ez azért van, mert a párom vagy. Neked kell dönteni, hogy; barát, vagy pedig több. És akkor elmúlik. - szorosabbra fogott, Én pedig a hajába túrtam.
~~Soyun jól vagy? - hallottam meg Xiumin hangját a fejemben.
~~Igen. Most már jól. Hamarosan haza megyünk, nyugtasd meg Reit ha oda értek.
~~Pár perc és ott leszünk. - mondta Lay.
~~Köszönöm.
-Nagyon elgondolkodtál. - hozott vissza Kai hangja.
-Csak a falka lemaradt tagjai szóltak hozzám. - engedtem el.
-Kai! - hallottam a lány hangját.
-Mond. - fordult hátra. Felsóhajtott, és elengedett.
-Bent talizunk. - mosolyogtam rá. Bólintott és bement.
Jó fél percig figyeltem a lányt, aztán rám meredt azzal a szürkés kék szemeivel.
-Ha bármi baja esik Jonginnak szét téplek. - vicsorgott rám. Felnevettem.
-Sokkal de sokkal erősebb vagyok nálad! - nevettem. -És amúgy, ezt Én is mondhatnám az unokaöcsémre is. - meglepődött. -Igen, éreztem, hogy belé vésődtél. Ezért vagyok sokkal erősebb. Hozzád kóbor farkasok csatlakoztak, elszakadtak az előző falkától azért vagy gyengébb akár milyen is a belső erőd. Én uralom a tüzet - emeltem fel a bal kezem amiben egy láng csóva jelent meg -És a földet. - emeltem meg a jobb kezem és egy gyönyörű rózsa bokor jelent meg oldalt. -Te a vizet és a levegőt. Látszik a szemeden. Én apám vonalát kaptam, így az Ő erejét is. - felemeltem a jobb kezem, mire villámlot. -Van már bétám, apám oldaláról, de valójában Te vagy az. Viszont az Alfa véred ezt nem hagyja. Azért vagyok Én az erősebb mert idősebb is vagyok, és az Én falkámba bele születtek a farkasok. Érted már? - bólintott. -Egyenrangú vagy számomra, pont mint Én számodra. - néztem rá.
-Hogy vésődtél be Kainak? - váltott hangnemet Én pedig elmodolyogtam.
-Tao után voltam, pár napja érkezett Kínából. És amíg vártunk, Ő betoppant abba a kis kávézóba ahol voltunk. Akkor láttam, és éreztem. - mosolyogtam.
-De ha bevésődsz, gyenge leszel. - lett mérges. Felnevettem.
-Dehogy leszel! - mosolyogtam rá. -Sőt! Sokkal erősebb leszel. Úgy látom, nem tudsz mindent még a farkasokról. Ha bevésődsz. Kialakul egy kapocs, ha bajod lesz, Tao megérzi, ha Ő van veszélyben, megérzed. Ő megtud gyógyítani téged, mint engem Kai. Az a kapocs ad még egy plusz löketett az erőidnek. De ha Tao meghal... vagy Kai.. ember leszel, elveszted a farkas véred, mert már nincs kiért élned. Már nem fogsz tudni átváltozni, nem lesz erőd. Halandó leszel.
-Ezt nem tudtam. - motyogta.
-Én mondtam, hogy sokmindent nem tudsz. Viszont nekem mennem kell. - indultam be.
-Megyünk? - állt fel Kris.
-Igen. - bólintottam. -Ayumi, szívesen látlak titeket nálam, a házam ajtaja bármikor nyitva van nektek. - fordultam a lányhoz.
-Mi is titeket. - mosolygott.
-Köszönöm a segítséget. - fogtam meg a kezét. Fény jelent meg a tenyereink közt. -Húgom. - néztem rá. -Mától egy falka vagyunk, két alfával. - néztem mindenkire, mindenki fejet hajtott, és a kapcsolat megtörtént. A többiek is csatlakoztak egymáshoz. Egy falka lettünk.
-Nincs mit megköszönni. - mosolygott Ayumi.
-De! Az életem mentetted meg. - engedtem el a kezét.
-Kainak köszönd. - mondta Ayu.
Ránéztem a fiúra.
-Köszönöm. - mondtam, bólintott. -Menjünk fiúk. Irány haza. Újra kell szervezni a járőrözést. - indultam ki. Kai mellett elmenet adtam az arcára egy puszit, és kint levettem Tao pulcsiját, farkas alakot vettem fel, megvártam Taot amíg felül, és már be is vetettem magam az erdőbe.
Otthon Reita sírva rohant ki egy köntössel a kezében,  és vágódott nekem. Szokása a fejét a bundámba fúrni, de most azért mert sírt.
-Úgy aggódtam érted. Azt hittem szívbajt kapok amikor Luhan majd kibukott, és mondta, hogy bajod van. - szipogta. Közben Tao már be is ment.  Megböktem a orrommal.
-Tiszta ideg lettem. Meg ettem hat szendvicset. - engedett el. Hülye röfögő hangon nevettem. -Te most kiröhögsz? - karba tett kézzel állt meg előttem. -Szégyeld magad! Halálra aggódtam magam, és ezt kapom? - az orromra dobta a köntöst. -Beadom a válópert! - trappolt be. Átváltoztam embernek és nevetve mentem utána.
-Szeretlek Te zabagép. - karoltam át a vállát.
-Jól vagy amúgy? - nézet fel rám. Nem is tudtam, hogy nagyobb vagyok.
-Igen. Szerencsére.
Bent a maradék falka üdvözölt, és Én pedig felmentem a szobámba.