-Nekem is van. Lélek kő a neve. Mivel minden Alfa teliholdkor született, a Lelke egy pici darabja, egy ilyen kőbe záródik. - emeltem fel az enyémet.
-Jé, olyan a színe mint a Te szemednek. - mondta Reita.
-Igen. - nyújtottam neki a láncot, de az fogta magát, és rá tekeredett a kezemre. -Más csak engedély után érintheti. - húztam vissza a kezem. -Ha ez kifehéredik, akkor meghaltál. Bal ezt keresi. De azt nem tudja, hogy két ilyen kő van itt. - néztem Ayumira.
-Ki az a Bal? - kérdezte.
-Balphegor. Ő támadott meg. - ültem le. -Bal, egy felsőbb rendű démon. Csak az ilyen démonok képesek saját testben fel jönni az ember világba. Álltalában, Lucifer küldi fel őket, de Ő valamiért engedély nélkül jött fel. Nem tudom mit akar, de nála van a Könyv!
-Mi az a Könyv? - kérdezte Reita.
-A Minden lények könyve. Abban benne van, a világ össze még élő, vagy esetleg már csak mitoszokban élő, lények. Le van írva, hogy hogy tudsz megölni egy Kimérát, vagy esetleges egy farkast. Bármit. Veszélyes, főleg az Ő kezében, mert van egy sejtésem mire neki a lélek kő és a könyv. - álltam fel.
-És mire neki? - kérdezte Chanyeol.
-Elpusztítani a Mennyt. Fel akar menni. És ezt csak így tudja elérni. Akkor pedig, hatalmas háború indul, amiben se ember, se más élő lény, nem maradna életben.
Este egyedül voltam kint, kicsit körbe néztem az erdőben, Reitát nem engedtem haza, mondtam Luhannak, hogy menjen neki ruhát hozni, mivel Bal látta, Ő is célpont. Ezért nem a legjobb dolog védtelenül hagyni. Éreztem, hogy Kai rám gondol. Mire elmosolyodtam. Örülök, hogy gondol rám.
-Azt mondtad Bal-nak, hogy nincs nálad a kő? - hallottam egy hangot. Morogva fordultam meg. Fekete hajú, fekete ruhában, fekete szárnyú férfi állt előttem. -Jaejoong vagyok. - hajolt meg. -Fekete tündér. - egyenesedet fel. -Segíteni jöttem. - húzta be a szárnyait. -Nálam van a kulcs, az utolsó elem. - emelte fel az arany kulcsot, amin két kis szárny volt. Felmorrantam. -Nem lehetne, ezt védett helyen megbeszélni? - engedte ki a szárnyát. Hátra léptem kettőt, és mi úton voltunk, szóltam Ayuminak, hogy azonnal jöjjenek hozzánk. Ember alakban engedtem be Jaejoongot, Reita pedig felsikoltott a két szárny, és fekete szem láttán.
Hamarosan megjött Ayumi is, és az egész falka, egy körbe vetődött, mi hárman voltunk közepén.
-Hallgatunk. - mondtam.
-Nem vagyunk, kicsit sokan? - ült le Jaejoong, egy kecses mozdulattal a kanapéra.
-Egy falka vagyunk, semmit se titkolunk egymás előtt. - mondtam.
-Beszélj! - szólt rá Ayu.
-Két női Alfa... hmm, tehát a jóslat igaz. - nevetett, nekem pedig most lett elegem. Torkát megragadva emeltem fel, mire kifordult, kiengedte a szárnyait, és földhöz vágott. Ayumi azonnal ugrani készült, de Jaejoong kezét felemelve, mindenkit, mozgás képtelenné tett.
-Tudod miről híresek a Fekete tündérek? - nézett rám Jaejoong.
-Igen. Tudom. - nyögtem ki.
-Akkor, ugye, nem kell elmegyaráznom, hogy bánjatok velem tisztelettel? - szorított a nyakamra.
-N..ne..m. - préseltem ki magamból a betűket.
-Akkor, ezentúl ezt várom el. - lehajolt, és megnyalta az ajkam, majd kiegyenesedve, elengedte a torkom, én pedig a hirtelen tüdőmbe tóduló levegőtől köhögni kezdtem.
-Mostmár elmondod mi ez a jóslat? - álltam fel.
-Persze. - ült le, és a többiek már tudtak mozogni. -A jóslat úgy szól, hogy két Alfa győzi le a gonoszt, de csak egy marad életben, a háborúban. Szóról szóra nem jegyeztem meg, csak a lényegét. Tehát, ebből az következik, hogy ha a háború előtt megállítsátok Bal-t, akkor minden szép és jó lesz. De, ehhez kell egy másik könyv. Csak az a könyv nincs itt, oda pedig csak a két Alfa léphet. Szóval, irány pakolni, és úti cél a Purkatórium. - vigyorgott. Lefagytam.
-Felesleges pakolni. Akár most azonnal indulhatunk. - mondta Ayumi.
-Igaza van. - néztem Ayura. -Induljunk. Minnél hamarabb megvan a könyv, annál hamarabb végzünk Bal-al. - mentem Kaihoz. -Maradjatok itt, védett a ház. Taemin, vannak könyvek a szobám melletti könyvtárban. Reita, a kamra tele van, bármit elvehetsz.
-Vigyázatok magatokra. - mondta Tao, és megölelte Ayut. Majd Ayu egy puszit adott az ajkaira.
Ránéztem Kaira, aki kicsit lehajolt és megcsókolt.
-Vigyázz magadra. - suttogta.
-Meglesz. - mondtam.
Kai még megölelte Ayut aztán Jaejoong elé álltunk.
-Mehet a menet. - mondta Ayu.
Jaejoong felállt, és ránk vigyorgott. -Élvezetes lesz az utazás. - mondta. Kezét a vállainkra rakta, és egy nagyon fura helyre érkeztünk.
Már előre félek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése