~Ayumi 11.Fejezet~

Mélyet sóhajtva vettem a kezemben a nyakamban lévő nyakláncom medalionját, éreztem ahogy Tao rám gondol és felpattantam a székből.
-Jól vagy?-pislogott rám Jongin.
-Mennem kell.-mentem gyorsan a szobámba és felkaptam egy macskanadrágot és egy éppen hogy mell aljáig érő toppot egy deszkás cipővel karon öltve. Nem volt kedvem átváltozni így lassú kocogásba kezdtem, ahogy a part mellé értem megláttam Taot ahogy a vizet nézi.-Szia.-léptem ki a fák mögül mire összerezzent.
-Szia.-mosolygott rám, én pedig mellé totyogtam-Jól nézel ki.
-Köszönöm.-lépkedtem közelebb a vízhez és leguggoltam hogy beleérjek. Hallottam ahogy közelebb lépked hozzám, majd felemelt a csípőmnél fogva. Lágyan megfordított hogy szembe álljak vele, a szívem azt hittem kiugrik, s szemeimmel elvesztem az övéiben.
-Gyönyörűek a szemeid.-fürkészett, pillantásomat lesütve pirultam el.
-Miért hívtál el?-pillantottam fel rá, mire egy féloldalas mosoly húzódott ajkaira.
-Tudom hogy belém vésődtél.-emelte fel a fejét diadalittasan.
-Ne dörgöld az orrom alá.-morogtam és próbáltam visszaguggolni a vízhez hogy játsszak vele, de nem eresztett.
-Szeretnéd tudni a döntésemet?-az ereimben megfagyott a vér.
-Ilyen gyorsan döntöttél?-suttogtam lehajtott fejjel.
-Nem volt olyan nehéz mint képzeltem.
-Ne kímélj.-erősítettem meg a szívem és az arcom maszkszerűvé vált. Ezt észre véve lassan közeledni kezdet felém, s mikor a fülemhez ért:
-Kellesz.-suttogta és megcsókolta a nyakam. Halk nyögés jött ki a torkomon s a meglepettségtől kitágult szemekkel néztem a partot. Kissé eltolt magától majd ajkaimra tapadt. Csókja birtokló és tüzes akár csak a tekintete, nyaka köré fontam a karom és a hajába túrtam, mire csípőmnél fogva magához húzott teljesen.-Ez jobb mint valaha is képzeltem.-kuncogott halkan két csók között.
-Jahj hallgass.-nevettem fel és a homokba löktem majd fölé kerülve újra megcsókoltam. Lassan a csókcsata végén lenyugodtunk és csak a tengert néztük. A homokból felkelve újra a vízhez lépkedtem. Fölé tartva a kezem kezdtem el játszadozni a cseppekkel.
-Mit csinálsz?-karolta át a derekamat hátulról és újra a nyakamat kezdte csókolgatni.
-Csak játszok a vízzel.-kuncogtam, lassan kígyószerű vízoszlop emelkedett ki a helyéről és az ég felé siklott ahogy forgattam a kezeimet. Lágyan a csuklóm köré fonódva dermedt jéggé, apró karkötővé formáltam egy kis jégfarkas medalionnal.
-Ez nagyon szép.-suttogta Tao. Jobb kézzel egy csuklólegyintéssel vált párává az egész.-Menjünk haza.-tért magához a meglepettségből.
-Rendben.-bólintottam és csípőmet karolva vezetett hozzájuk. Benyitott s minden szempár ránk szegeződött, volt velük egy lány. Apró, szép arcú lányka. Furcsa módon ahogy megpillantott elmosolyodott. Mosolya mint a vízen áttűnő fény csillogása.
-Sziasztok.-vigyorgott Tao mindenkire és húzott maga után egészen a kanapéig.
-Sziasztok.-kuncogott a lány az arckifejezésemen -Reita vagyok.-nyújtott nekem kezet.
-Ayumi. -fogadtam el és meghajoltam.
-Sokat hallottam már rólatok Luhan-től. -pislogott a farkasra majd egy apró puszit lehelt az arcára.
-Remélem nem csak rosszat.-kuncogtam mikor Tao az ölébe húzott. Soyun és Jongin léptek be kis idő elteltével a házba kézen fogva.
-Üdv nálunk.-mosolygott rám.
-Üdv.-bólintottam egy apró mosollyal az arcomon és a medálomat kezdtem megint bizergálni.
-Mi van a nyakadban?-pillantott rám kikerekedett, aranysárga szemekkel.
-A nyakláncom.-pislogtam rá.
-Szabad?-kérdezte, mikor nem tudott hozzáérni a nyaklánchoz.
-Igen.-motyogtam, amíg nem ejtettem ki a választ valahogy mintha taszította volna a medált úgy csúszott tőle egyre messzebb. Az engedélyt megkapva érhetett csak hozzá.
-Honnan van?-pislogott a szemeimbe.
-Édesapámtól kaptam, az egyik vadászata és járőrözése alatt találta egy barlangban. Amint meglátta tudta hogy nekem lett szánva. Azt mondta nagyon vigyázzak rá.-pislogtam.
-Olyan színű akár a szemeid.-nézett rám Reita.
-Igen.-eresztette el Soyun a láncot és visszalépett a bátyámhoz.