~Ayumi 7. Fejezet~

-Jóreggeeeeeeeelt!!!-kiabált mellettem Taemin mire úgy megijedtem hogy hanyatt vágódtam a székemmel.
-Ha még egyszer elkiabálod magad...-pattantam fel és felkentem morcosan a falra-Kiharapom a nyelved.
-Soha ne keltsd fel!-mondta neki Jonghyun- Akkor nyűgös és hisztis lesz.
-Nem vagyok hisztis.-morogtam összeszűkített szemekkel és kimentem a konyhába hogy megigyak egy kancsó kávét.
-Jó reggelt.-jött ki kómásan a konyhába Jongin miközben a szemeit dörzsölgette.
-Jobbat.-fejeltem le az asztalt-Kávé lefőzve.-mutattam a kancsó irányába.
-Köszönöm.-öntött magának és fülön fogta a kancsót is, letette elénk majd ő is megfejelte az asztalt.
-Ti tényleg testvérek vagytok.-lépett be Dongwoon.
-Öltözzünk Jongin, boltba kell mennünk.--mondtam még mindig az asztalt fejelve.
-Rendben.-emelte fel a fejét majd az enyémet is-Akkor igyunk vagy két kancsó kávét.
-Jó ötlet.-ittam meg a bögrém tartalmát-Akarsz farkas háton menni?-pislogtam rá.
-Azt hogy?-tágultak ki a szemei.
-Én farkas vagyok drágám, te pedig a hátamra ülsz.
-Elbírsz te engem?-pislogott végig rajtam-Hisz olyan pici vagy.
-Ez jó vicc volt.-röhögtem el magam-Na akkor te fogod az én ruháimat is.-kuncogtam.
-Azért hozz kicsit több ruhát mint tegnap.-szűkítette össze a szemeit.
-Oké akkor most bepakolok egy rövidnadrágot is.-kuncogtam és beletettem a kis bőrzacskóba és Jongin kezére kötöttem, hátára egy táskát adtam. Átalakultam farkassá mire a két fiú tág szemekkel nézett.
-Azt kérdezi hogy még mindig kicsinek tartasz?-röhögte el magát Junhyung.
-Nem már nem gondolom.-pislogott rám és lassan nyúlt felém de a bundámtól pár centire megakadt a keze. Neki nyomtam a tenyerének a fejem ő pedig mint egy kutyust kezdett el simogatni. Halk doromboló hangot hallatva végig nyaltam az arcát.-Pfuj.-röhögte el magát.
-Na menj a hátára.-lefeküdtem hogy a hátamra tudjon mászni, s miután felmászott gyors futásnak eredtem. Ami autóval negyed óra én öt perc alatt futottam le a távot. Mikor oda értünk egy sikátorban öltöztem fel.
-Te menj vegyél valami húsfélét.-adtam a kezébe pénzt.
-Mennyit?-pislogott a sok bankjegyre.
-Sokat.-kuncogtam-Amint megvettem a kenyeret megyek utánad.-egy apró bólintással indult meg az egyik henteshez, én pedig bementem a legelső pékségbe.
-Jó reggelt.-köszöntem a pultosnak egy apró mosollyal az ajkaimon.
-Magácskának is.-vigyorgott vissza a férfi. A zsömlékhez mentem mikor belém ütközött valaki.
-Upsz, bocsánat.-nyújtotta a kezét a fiú.
-Semmi baj.-mosolyogtam fel rá mikor megláttam az arcát éreztem bevésődtem. Nem ez nem lehet, én nem vésődhetek be! Attól csak gyönge leszek! Nem! Nem szabad, nem érvényes!
-Alakv...-kezdte el mondani a nevünket mikor meglátta a szemeimet.
-Cshsss -fogtam be a száját-Ki ne merd hangosan mondani.-tágultak ki a pupilláim ahogy közel hajoltam hozzá. Ő volt az én múltam, jelenem és a jövőm.
-Te most?...-motyogta még mindig a tenyerem alatt.
-Nem!-léptem hátrébb és felkaptam a kosarat. Gyorsan a pulthoz mentem és kifizettem a megvásárolt termékeket. Kiszáguldottam a boltból és a szökőkúthoz mentem hogy Jongin meglásson ha kilép a hentestől. Mikor kilépett az idegen fiú a pékségből a szemeimmel csak őt figyelve követtem minden mozdulatát. Bement abba a boltba ahol a bátyám volt és kis idő múlva Jongin lépett ki azon az ajtón.
-Remélem ennyi elég lesz.-pislogott rám és a telepakolt táskára.
-Bizonyára.-figyeltem még mindig az ajtót.
-Mit éreznek azok az emberek akikbe bevésődnek?-kérdezte elgondolkozva.
-Biztonságot, nyugalmat és védelmet.-pislogtam rá-Menjünk haza.-mosolyogtam rá.
-Oké.-mosolygott vissza és éreztem egy tekintetet a hátamban, bementünk a sikátorba és újra átalakultam. Felmászott megint a hátamra In én pedig kocogva indultam meg. Mikor haza értünk elpakoltuk a megvásárolt élelmiszereket és Dongwoon főzőcskézni kezdett. Tudom hogy a nők dolga főzni, de Dongwoon nagyon szereti így felváltva szoktuk csinálni. Az órák elteltével Jongin hirtelen felordított és a mellkasát szorongatva borult térdre a nappaliban.
-Jól vagy?-rohantam oda hozzá és letéptem róla a pólót, de semmi sem volt ott.
-A mellkasom.-szorította de semmi nem volt ott. A szíve rendesen vert szívinfarktus nem lehet.
-Csak nem.-akadt el a lélegzetem és eszembe villant a másik alakváltó.-Lehetetlen.
-Mi?Mi?Mi?-pattogott mellettem Taemin- Jonginba bevésődött.-makogtam és lehúztam hogy üljön és nyugodjon le.
-Ez nagyon fáj!-kiabálta és még mindig a mellkasát szorongatta.
-Hol érzed?-fogtam meg a mellkasát.
-Nem tudom! Nem messze innen.-nyüszögte.
-Zelo te itt maradsz.-vigyázz rájuk-Fiúk, megkeressük.
-De ő csak egy másik alakváltó...-dünnyögött Chan.
-A bátyámba vésődött be.-morogtam idegesen és felkentem a falra-Azt teszed amit mondok!
-Igen is!- látszott a félelem a szemeiben. Kirongyoltam az ajtón és a ruháimmal nem törődve egy ugrással átváltoztam. Idegen szagot érezve kezdtem rohanni amíg megéreztem a vérszagot. Nem sokra rá meg is találtam a lányt nehezen gyógyuló sebekkel.
-Nyugodj meg.-alakultam át emberré.
-Mit...?-akadt el a hangja.
-Cshsss. -a sebre pillantva láttam hogy nem tud teljesen megtisztulni mert valami porszerű savas anyag tapadt a sebbe- Meg kell próbálnom valamit, ez egy picit fájni fog.-erős levegőmozgást csinálva próbáltam kifújni a sebből azt a savas izét de nem mozdult és csak felkiabált.- Junhyung. -szóltam a bétámnak-A hátadon visszük haza. Dongwoon, Kyungsoo ti menjetek keressétek meg a falkáját, mondjátok el hol van. -Hyung hátára emeltem én pedig fölültem mögé hogy tartsam. A leggyorsabb tempóval is tíz perc volt amíg haza értünk. Jongin a kanapén feküdt még mindig a mellkasát szorongatva, így lelöktem a dohányzó asztalról mindent és oda fektettem a lányt.-Add a kezed.-kaptam el a bátyám kezét és végig karmoltam hogy kiserkenjen a vére. Ráfektettem a lány sebeire hogy belecsorogjon a vér a sebbe. Láttam ahogy tisztul a seb és jobban gyógyul.
-Mi az isten?-nézett nagyot az idegen srác akit ma láttam a pékségben, mert ő lépett be az ajtón.
-A bevésődött ember vére meggyógyítja a az alakváltót bármilyen gyönge. Bármilyen halálos sebe van.-magyaráztam mindenkinek. Lassan a bátyám már nem szorította a mellkasát és a lány is meggyógyult.
-Mi tette ezt vele?-térdelt a srác a másik a lányhoz fordulva mellettem, míg én a bátyámhoz térdeltem.
-Nem tudom.-motyogtam-De a szaga mint a rothadó bűz, égette az orrom. Hozok nekik vizet.-álltam fel és magamra kaptam a kis köntösömet. Kimentem a konyhába és két nagy pohár vizet engedtem. Nem vésődhetek be, mi történt ezzel a farkassal is? Elgyengült. Én nem lehetek gyönge. -Tessék.-tértem vissza a nappaliba és odaadtam a lány vizét, majd lassan felültettem Jongint is és megitattam.-Meg kell keresnünk azt a lényt.-motyogtam.
-Nem mehetsz utána.-kapta el a kezem JongIn és aggódó szemekkel nézett-Most találtam meg a húgomat, nem veszthetem el újra.
-Tudok vigyázni magamra.-mosolyogtam rá és megszorítottam a kezét.
-Kérlek ne menj.-fogta meg a kezemet az idegen fiú.
-Rendben.-nem tudok mit mondani, ha ő megkér valamire nem tudok mit tenni azt teszem.